Szatmárhegyen tartották az ifjúsági csoportvezetők téli találkozóját.
A februári találkozón az összerázódás, közösséggé formálódás jegyében helyet kaptak a már jól ismert játékok, lelki programok, továbbá a Püspökség Ifjúsági Irodájának munkatársai farsangot is szerveztek a fiataloknak, akik nagyon várták a szesszió utáni összejövetelt, találkozást egyházmegyénk különböző pontján élő barátaikkal.
Többen is elmondták, hogy rengeteg élménnyel gazdagodnak egy-egy ilyen hétvégén. A fiatalok hálájukat fejezték ki a szervezőknek, akiknek köszönhetően közösséggé tudtak formálódni az évek során, hiszen olykor életre szóló barátságok köttettek, sőt, volt, aki ebben a közösségben találta meg leendő házastársát is. A lelki feltöltődés mellett főleg az önismeret útján való előrehaladásért adtak hálát a csoportvezetők, ami szerintük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hitükben is meg tudtak erősödni.
Az idősebb, tapasztaltabb csoportvezetők elmondták, hogy még ők is rengeteget tanulnak fiatalabb társaiktól. Volt, aki már egyetemistaként érkezve csupán egy napra tudott ellátogatni az eseményre, mégis gyorsan meg tudta találni a helyét, be tudott kapcsolódni a programokba, és talán a búcsúzás még nehezebb volt számára, mint a megérkezés.
A lelki délelőttöket többnyire a Gondviselés évéhez készített témák átbeszélése határozta meg, valamint külön délutánt szenteltek a Szentatya üzenetére, melyet a szinodális úthoz kapcsolódóan adott ki.
A beszélgetésben a csoportvezetők hangsúlyozták annak a fontosságát, hogy az egyház pozitív tanítását a saját életpéldájukkal, tanúságtételükkel is el tudják juttatni a világba. Egyetértettek abban, hogy közösségben könnyebb kibontakozni, mely képes megalapozni az egyéni hitet; így lesznek képesek megélni és megmutatni a nem hívőknek, hogy jó kereszténynek lenni, képesek lesznek Krisztus világosságát sugározva nyitni más fiatalok felé is, és őket is bevonni az Egyházba.
A pozitívumok mellett kifejezték, hogy nagyobb szükség lenne az önreflexióra. Szerintük minden kisközösségnek felül kéne vizsgálnia, hogy hol hibáztak, vagy mi az, amit egyszerűen csak máshogy kéne csinálni, hogy hatékonyabban hirdethessék az Evangéliumot.
Merték kimondani napjaink egyik legfontosabb üzenetét, miszerint az Egyházon belül is a minőség előbbre való a mennyiségnél. Közös belátással megfogalmazták, hogy Egyházunk jövőjét mindannyian együtt építjük: Gyermekek, fiatalok, idősek, házasok, papok, szerzetesek, családosok, özvegyek… Cselekvési tervként pedig hangot adtak annak, hogy nekik is és mindannyiunknak sokkal többet kell imádkozni Egyházunkért.
