Május 17-én emlékezik meg az egyház Boldog Scheffler Jánosról, Szatmár vértanú püspökéről. Ezen a napon az egyházmegye minden templomában az ő segítő közbenjárását kérték.
Scheffler püspök szavai alapján a nehéz időkben az emberek megérzik, hogy sorsukat egy magasabb Kéz irányítja, és ez megerősít őket. Bár úgy érezhetjük, hogy életünk nem sokat ad hozzá a világ nagy problémáinak megoldásához, valójában mindannyiunknak az a feladata, hogy megéljük saját életünket, és megvalósítsuk benne Isten tervét. Az Istennel való belső kapcsolat alapvető, mert így már nem saját képzeteinket szolgáljuk, hanem azt, aki az Út, az Igazság és az Élet.
A mindennapi életben hozott döntéseink hatással vannak a jövőre is, ezért fontos, hogy megfontoltan cselekedjünk, tiszteletben tartva a teremtett világot és egymást. Minden rosszindulatot tisztelettel le lehet győzni, ha mi magunk tiszteljük a másikat, akkor is, ha ő nem tisztel minket. Ezzel hősiességet tanúsítunk.
A hősök is kimerülhetnek, de van egy kimeríthetetlen forrás, Isten szeretete, amelyből mindig erőt lehet meríteni. Scheffler püspök arra buzdít, hogy ajánljuk fel családunkat a Szent Szívnek, hogy otthonainkban béke és nyugalom uralkodjon. A hősök számára az imádság az erőforrás a gyűlölet elleni küzdelemben. Az igazi békét csak Isten szeretete adhatja meg.
Minden idő történelmi időszak, és minden nehézség lehetőséget ad a hitben és szeretetben való megerősödésre. Krisztus velünk van, ezért nincs okunk félni. Vele lehetőségünk van megújulni. A szónok idézett Scheffler püspök úr első körleveléből, melyben a szentéletű főpásztor püspöki jelmondatát értelmezi: “hogy mindnyájan egyek legyenek”Krisztusban. Ezzel lehet szolgálni a közös szent célt és támogatni egymást az imádságban és a szeretetben.