Hám János a szatmári egyházmegye negyedik püspöke, akit második alapítójaként is tisztelnek fejlesztései, a lelki életben hozott többlete és építő tevékenysége miatt. 1827. május 25-én nevezték ki szatmári püspökké, szentelésére 1828. március 16-án Egerben került sor. Április 15-én vette át hivatalosan az egyházmegye irányítását. Kinevezése évfordulóján püspöki szentmise keretében imádkoztak mielőbbi boldoggá avatásáért.
Szentháromság vasárnapjának előestéjén Schönberger Jenő püspök a szentmise bevezetőjében a Szentháromság titkát állította a hívek elé: titok, amelyet ésszel nem lehet megérteni, de hittel el kell fogadni. Titok az is, hogy mikor tisztelhetjük boldogként Isten Szolgáját, Hám János püspököt. A mi feladatunk, hogy hittel imádkozzunk, és Isten megadja az alkalmas időben a szentéletű püspök érdemeinek elismerését.
A szentmise szónoka Dr. Roman János, az Egyházmegyei Caritas vezérigazgatója volt. Elmélkedésében a szentmise első olvasmánya alapján a tűzről beszélt, amely Hám János püspökben is égett, és apostoli szolgálatra ösztönözte. Ennek igazolására bemutatott két művészi megjelenítést a szentéletű püspökről. Az első az egri bazilika főbejáratán kapuján látható. Hám János az evangéliumot tartja a kezében és felmutatja az őt hallgatóknak. A másik ábrázolás a szatmári székesegyház kupolájának a falfestménye. A falfestményt Meszlényi szatmári püspök megrendelésére 1904-ben egészítették ki Hám János püspökkel. Ebben ő tekint a tizenkét éves templomban tanító Jézusra. Azért égett a tűz Hám Jánosban, mert Jézusra tekintett és az Ő üzenetét adta tovább.
A szentmise végén Schönberger püspök, a papság és a ministránsok Hám János sírjához vonultak, ahol külön is imádkoztak a püspök mihamarabbi boldoggá avatásáért.
