Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a pap a világ Világosságát, Krisztust jelképező égő gyertyával a kezében vonul be a templomba, jelezvén, hogy amint a gyertya, úgy Krisztus is önmagát felemésztve másokért él, másokért világít. Ezen a napon, felelevenítve az egyik legősibb szentelményt, gyertyát szentel az Egyház.
1997 óta február másodika egyben az Istennek szentelt személyek világnapja is. A szentmisében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök elmondta, hogy nem csak híveiért imádkozik, hanem azokért is, akik fogadalommal köteleződtek el Isten szolgálatára, mintegy Istennek ajándékozva önmagukat. Papokért, szerzetesekért, kispapokért, papi- és szerzetesi hivatásokért. Mindazokért, akik tanúságot tesznek arról, hogy Istennek szentelt életük olyan öröm, amellyel Krisztus Evangéliumát hirdetik az egész világnak.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe valójában Urunk ünnepe, hiszen a Betlehemben megszületett Úr Jézus, miután kinyilatkoztatta magát a pásztoroknak, majd pedig a bölcseknek, pogányoknak, ma a választott nép fiaival találkozik a templomban. A Boldogságos Szűzanya nem csak felajánlja Jézust, mint elsőszülött Fiút a Mennyei Atyának, hanem vissza is vásárolja nekünk. Szűz Mária és Szent József áldozata által az Atya átengedi Jézust az embereknek.
Jenő püspök kihangsúlyozta, hogy Mária példát adott minden hívő számára, amikor Jézussal együtt felajánlotta mindazt az aggodalmat és nehézséget, ami addigi életében volt és ami még rá várt.
„Hogyan jövünk mi el a templomba egy szentmisére, hogyan vagyunk itt: mennyi aggodalom, mennyi bánat, talán van még harag is a szívünkben, bűnök, amelyeket nem mertünk Isten elé hozni. Ezen az ünnepen mi is Máriával együtt ezeket a nehézségeket, gondjainkat, bajainkat felajánlhatjuk Istennek.” – mondta a főpásztor, majd hozzátette, hogy Isten ezekre a felajánlásokra az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézussal válaszol, aki megígérte, hogy „velünk marad minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20). Ha az ember mindent kiseper a lelkéből, minden gondot, bánatot, nehézséget; minden bűnt, akkor ezek helyét Isten világossága tölti be.
Jenő püspök a homíliája végén felszólította a híveket, hogy merjenek mindent odaajándékozni Istennek, hogy helyébe megkapják a Mindent, az Egyszülött Fiút, Jézus Krisztust. Bátran lépjenek a világ elé és beszéljenek arról ami a szívükben-lelkükben él: a Világ Világosságáról. Tegyenek tanúságot, nem égő gyertyával a kézben, hanem tettekkel, amely a Világ Világosságától lángoló szívből fakadnak.
Az Istennek szentelt személyek világnapján a keresztények ne felejtsék el, hogy mindnyájuknak joguk van az életszentségre, életállapottól függetlenül, hiszen Jézus szavai mindenkihez szólnak: „Szentek legyetek, mert a ti Mennyei Atyátok is szent” (vö. 1Pt 1,16).
„Fogadjuk be Krisztust, engedjük be a szívünkbe, hogy mások számára világító jel lehessünk, még akkor is, ha a világ ennek a jelnek ma is nagyon gyakran ellenáll.” – üzente a főpásztor.