Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a katolikus egyházban február 2-án ünnepeljük. Az ünnep története Lukács evangéliumában olvasható: a Boldogasszony bemutatja a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban, és Simeon próféta megáldja őt. Az esemény azt jelképezi, hogy Jézus a világ világossága és üdvözítője.
A hívek ezen a napon elhozzák gyertyáikat a templomba, hogy azokat a szentmisén megáldják. Ezeket a megáldott gyertyákat az otthonainkban, templomainkban vagy szeretteink sírjánál használjuk, mint a hit és a világosság szimbólumait.
A székesegyházban tartott szentmisén Jenő püspök ezekkel a gondolatokkal buzdította a híveket:
Csodálatosan szép a mai ünnep, hiszen ezzel az ünneppel lezárul a karácsonyi ünnepkör. Ha visszanézzük, hogy mi történt karácsonykor, látjuk az Isten ember szerető jósága megszületett egyszülött Fiában, megszületett a Megváltó, Isten Fia, Emmanuel – velünk az Isten! Nagy öröm, Isten beteljesíti ígéretet. Ezt először csak a pásztorok veszik észre, majd a napkeleti bölcsek, akik a csillagok fényét követve, eljönnek és hódolnak az újszülött Messiás előtt. Mindjárt utána következik Urunk megkeresztelkedésének az ünnepe, amikor már azon elmélkedünk, hogy Jézus megkezdi nyilvános működését, elmegy Keresztelő Jánoshoz. János pedig így mutat rá: „Az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”!
Kedves testvérek, a mai ünnep ezzel van kapcsolatban. Itt is áldozatról van szó, hiszen a szentmise elején gyertyát szenteltünk, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy áldozatot jött vállalni értünk a Messiás, Isten Fia, az Isten Báránya, akiről Keresztelő János kijelentette, hogy elveszi a világ bűneit, azáltal, hogy engedelmeskedik Atyjának. Azt akarja megmutatni, hogy ez az ő áldozata és mindent föláldoz, az életét is, csak azért, hogy minket megmenthessen.
És itt jelenik meg a gyertya szimbóluma. A gyertya, amely fölemészti saját magát, azért, hogy másnak világítson. A megszentelt gyertya minden keresztény embernek példát kellene adjon az áldozat vállalására. Ezeket a gyertyákat majd meggyújtjuk és a gyertya fénye Krisztust szimbolizálja amikor hazavisszük otthonainkba.
Régen szokás volt, hogy ha nehéz idő, vihar jön, akkor meggyújtották a megszentelt gyertyát és imádkoztak, mert a megszentelt gyertya lángjában, Krisztus van közöttünk, akiben megbízunk és akit segítségül hívunk.
Keresztelőn is égő gyertyát nyújt át a keresztelő pap a keresztszülőknek és a szülőknek, s azt mondja: óvjátok ennek a gyertyának a lángját és fényét, ez a fény kísér el bennünket egész életünk végéig.
Az is egy nagyon szép szokás, hogy haldokló mellett meggyújtják a megszentelt gyertyát, hogy kifejezzék hitüket, hogy Krisztus van jelen. Ő a legnehezebb pillanatban is velünk van, és utat mutat. Mekkora megerősítés, kegyelem, hogy ha valaki úgy tud átmenni ebből az életből a másikba, hogy valóban imádkoznak mellette és a megszentelt gyertya fénye ragyogja be azt a sötétsége, ahova egyedül kell bemenjen!
.jpg)
