A budapesti Eucharisztikus Kongresszus egyik fénypontja a szombat esti Eucharisztikus körmenet volt. A Kossuth téren, a Parlament előtt tartott szentmisét követően több százezer ember követte az Oltáriszentséget a Hősök teréig, az úton tanúságot téve hitükről, és közösséget vállalva Jézus Krisztussal. A szentmise főcelebránsa, Erdő Péter bíboros szentségi áldásban részesítette a zarándokokat.
A NEK szombati programja a délelőtti margitszigeti családi nappal folytatódott, majd délután szentmisére gyűltek össze a zarándokok a Kossuth téren.
A szentmisén részt vett I. Bartholomaiosz pátriárka is, aki a szentmisét megelőzően, beszédében a keleti és a nyugati egyházak közeledését is szorgalmazta. A konstantinápolyi egyházfő beszédében kifejtette, hogy az Eucharisztia jelenti az egyházi élet magját. Maga, az Eucharisztia szó hálaadást, köszönetet jelent, ami arra emlékezteti a keresztény hívőt, hogy élete és a teremtés örökkévalósága nem tulajdon, hanem a Teremtő Isten érétkes ajándéka, így azt hálával és Isten fölségének dicsőítésével kell fogadni.
„Nem maradhatunk befelé forduló és közömbös emberek” – mondta, majd Máté evangéliumából idézett: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost sem lehet elrejteni. Sa ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban” (vö. Mt 5, 14-16). És hozzátette, a zárkózott és komor keresztény olyan, mint a véka alá rejtett fényforrás.
Beszédében szükségesnek nevezte a keleti és nyugati egyházak közeledését. Georges Florovsky atyát idézve elmondta, hogy a Kelet és a Nyugat szervesen összekapcsolódik a kereszténység egységében és a két felekezetet „kulturális testvéreknek” vagy akár „sziámi ikreknek” is nevezhetjük. Végül az egységre törekvés felé vezető úthoz a zarándokok imáját is kérte.
Egyébként Őszentsége, Bartholomaiosz pátriárka 2000-ben a Szent István-bazilika előtti ünnepi szentmise keretében hirdette ki azt a bullát, amely elrendeli államalapító, Szent István királyunk szentként való tiszteletét az ortodox egyházban is. Ez azért is számít rendkívülinek, mert az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy az ortodox egyház sajátjának ismerje el a római katolikus egyház valamelyik szentjét. Szent István király személye híd a keleti és a nyugati egyház között.
A Kongresszus záróeseményének előestéjén a szentmise homíliájában Erdő Péter köszönetet mondott I. Bartholomaiosznak, azért „az értékes és szimbolikus jelentésben gazdag tettéért, hogy eljött közénk és szólt hozzánk”, ugyanakkor a gondviselő Isten különös ajándékának nevezte, hogy a „Nemzet főterén” a hívek együtt ünnepelhetik az Eucharisztiát.
A bíboros szentbeszédében az evangéliumot idézve kifejtette, hogy Jézus a kereszt fájáról édesanyja gondjaira bízta a szeretett tanítványt, Szent János apostolt, és az ő személyében pedig az egész Egyházat. „Ezért is tiszteljük Szűz Máriát, mint az Egyház édesanyját”. Erdő Péter kiemelte, hogy nem csak az Egyháznak, hanem az egyes népeknek is szükségük van a Szűzanya pártfogására, majd felidézte, hogy a halála előtt örökös nélkül maradt Szent István király is Szűz Mária oltalmát kérve neki ajánlotta koronáját. Azóta, „immár ezer éve a magyarság és a kereszténység együtt járja a történelem útját, minden kísértésen és nehézségen át, mindig megújulva és újjászületve, még olyan helyzetekben is, amikor emberileg már nem látszott semmi remény” – mondta.
A prédikáció zárásaként a bíboros felidézte az utolsó vacsora termében történteket, az Eucharisztia megalapítását, így folytatta: Azért indulunk ma a szentmise után az Oltáriszentséggel gyertyás körmenetre, hogy elmondjuk a városnak és a világnak Krisztus jelenlétének csodáját és kérjük az Ő áldását mindannyiunkra”.
Az áldozás utáni könyörgést követően elindult az Eucharisztikus gyertyás körmenet a Hősök terére, ahol a megérkezést követően ünnepélyes áldásban részesültek a jelenlévők.
Fotó: NEK 2020 Facebook-oldal
