Életszentség a családban

Mintegy ötvenen érkeztek Nagykárolyból, Szatmárnémetiből, Felsőbányáról, Kaplonyból, Kálmándról és Mezőfényről arra a lelkinapra, amelyet június 25-én, a Székesegyház plébánia dísztermében tartottak. Az egyházmegye skapuláré társulatainak vezetői, tagjai előtt P. Puvák Tarziciusz OCD karmelita atya a Krisztus-közösség Évéhez kapcsolódva a közösségben, különösképp pedig a családban megvalósítható életszentségről beszélt.

Kis Szent Teréz szüleinek a példáján keresztül bemutatta, mennyire fontos a mélyen megélt Istenkapcsolat. Mint mondta, aki képes megszabadulni ragaszkodásaitól és tud egyedül Istenre támaszkodni, az szabadabban és valóságosabban éli meg kapcsolatait az embertársaival is. „A családban is meg kell tanulni szabadon engedni. Ha ugyanis nem tudunk valakit elengedni, akkor nem tudjuk őt igazán szeretni sem. Ha életünk alapjává egy másik embert teszünk és nem Istent helyezzük oda, akkor egyrészt ragaszkodásunk fojtó lehet, másrészt stabilitásunk ingatag. Az életszentség felé úgy haladhatunk, ha képesek vagyunk másokat elengedni, életünket pedig Istenben felfedezni. Hozzá lehet egyedül ragaszkodni, és érdekes módon ugyancsak Isten az egyetlen, aki teljesen szabadon enged."

Tarziciusz atya már régóta tatja a szatmári egyházmegyés skapuláré társulatokkal a kapcsolatot, évente eljön megerősíteni, lelkesíteni, fejleszteni őket a lelkiségben. Erdélyben több közösség működik, a szatmáriak mellett Székelyföldön is számos helyen élnek a Mária tisztelet ezen formájának. A skapuláré társulatok ugyanis a Mária tisztelet, és azon belül is a Kármelhegyi Boldogasszony szeretetének és tiszteletének növelésére létrejött közösségek. Az 1280 körül alakult Mária-társulatokból nőttek ki a karmelita rend irányítása alatt. Tagjaik a 16. században a skapuláré viselésére kötelezték magukat. VII. Kelemen pápa 1528-ban engedélyezte és ajánlotta alapításukat.

A szentmisén Pálinkás Gabriella fényképezett, köszönjük!