Március 18-ától, Boldog Celestina Donati ünnepétől kezdődően, egy héten át tartó rendezvénysorozattal hívtak ünnepelni, imádkozni a Piarista Nővérek.
A rendalapító mennyei születésnapján kezdődött eseménysorozatot ünnepélyes szentmise nyitotta meg a Kalazanci Szent József plébániatemplomban. A szentmisét Schönberger Jenő püspök celebrálta Labancz Zsolt piarista tartományfőnökkel és Ruppert József a romániai rendtartomány felelősével, valamint az egyházmegye megjelent papságával. A szentmise szónoka Molnár Lehel piarista volt. A szentmise kiemelkedő mozzanata volt, amikor Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes piarista nővér az egyház megjelent ünnepi közössége előtt letette örökfogadalmát a rend elöljárója, Anna Lucia D’Ospina generális anya kezébe. A püspök atya Ágnes nővér kezére húzta az életre szóló, Isten iránti elköteleződést jelképező gyűrűt. A szentmisében a jelenlevő piarista nővérek mindannyian megújították fogadalmukat, ezzel ismételten kifejezve szívből jövő vágyukat az Isten iránti elkötelezettség elmélyítésére.
A Piarista Nővérek Kongregációjában hagyományosan az egyházi évhez kapcsolódóan meghirdetnek egy tematikus évet, mely annak az esztendőnek lelki, pedagógiai, kulturális eseményeinek és hétköznapjainak vezérfonalául szolgál. Idén a Meghallgatás Évét kezdték a nővérek, amely során szeretnének sokkal tudatosabban odafigyelni a Szentlélek sugallataira, mind szerzetesi életükben mind a rájuk bízott gyermekekkel való foglalkozás során. Március 18-a és 23-a között a Celestina Anya Oázisban zajlott események szorosan kapcsolódva egymáshoz arra teremtettek lehetőséget, hogy minden résztvevő egyre tisztábban hallhassa: Mit mond a Lélek? Ezért kapta ezt a címet ez az ünnepi hét.
Boldog Celestina Donati szívből fakadó, átható szeretettel vonzódott az Eucharisztiában jelenlévő Krisztushoz. Ragaszkodott hozzá, hogy a maga és szerzetestársai piarista karizmája közvetlenül az isteni forrásból, az Eucharisztiából töltekezzen. Ezért van az, hogy a Kongregáció anyaházában immár majdnem 120 éve tart a folyamatos szentségimádás. Az alapító ezen örökségét minden piarista nővér első helyen őrzi a szívében, s valamennyi piarista szerzetesnői közösség, bárhol is legyen a világon (Európában, Közép- vagy Dél-Amerikában, Afrikában), igyekszik kapcsolódni ehhez a hagyományhoz valamilyen formában. Nagykárolyban ebben az egyházi évben rendszeres szentségimádás kezdődött a piarista nővérek Oázisában. Minden szerdán délelőtt az Oázis kápolnájában az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztussal való személyes találkozás valósul meg. Ennek a most kibontakozó szokásnak kiemelkedő eseménye volt az ünnepi héten megtartott szentségimádás. Celestina anya így elmélkedik az Oltáriszentség előtt: Uram, te szereted szegény lelkemet. Találkozásom veled örömet okoz neked. Minden találkozás olyan, mintha feltámadt testedet érinteném, mint Tamás apostol. Ezek a találkozások annak a találkozásnak az előízét adják, amely majd az égben lesz.
A Piarista Nővérek legfőbb elöljárója ezekre a napokra Nagykárolyba érkezett, hogy személyében képviselje a Kongregáció valamennyi nővérét, és mindannyiuk nevében az örökfogadalmas nővérek közé fogadja Ágnes nővért. Az itt-tartózkodása során sor került a háromévente megismétlődő kánoni vizitációra, mely során személyes tapasztalataival egészítette ki mindazt, amit az itt imádságos életet élő, gyerekeket nevelő nővértársairól tud. A tavaly nyáron zajlott rendi káptalan által elhatározott célok és az azok megvalósításához vezető lépések kidolgozása zajlik a rendben. Ennek fontos része az a munka, amely a Kongregáció egyes közösségeiben zajlik ennek érdekében. Így a mostani vizitáció során is a jövőkép részletesebb kidolgozására törekedtek a nővérek.
Pénteken nyílt nap volt az Oázisban, melynek során az érdeklődőknek lehetőségük volt közelebbről megismerkedni a gyermekotthon és a szociális napközi életével. Beszélgetve a nővérekkel ki-ki személyes tapasztalatokkal gazdagodva térhetett haza. S bár Nagykároly és környékének lakói közvetve vagy közvetlenül, jól ismerik a nővéreket és az általuk nevelt gyerekeket, sokukat a szívükbe zárták és gondoskodó szeretetükkel, áldozatkész támogatásukkal meghatározó szerepet vállalnak az Oázis lakóinak életében, ritkán adódik alkalom néhány nyugodt percre, amikor lehetőség nyílik kötetlenül elbeszélgetni. Ennek alkalmát teremtették meg a nővérek ezzel betekintéssel.
A Mit mond a Lélek? – hetének záróprogramjára szombaton került sor. Ebben az egyházi évben a Piarista Nővérek Kongregációjának valamennyi közösségében szentmisét mutatnak be új hivatásokat kérve a Jóistentől. A Celestina Anya Oázisban a boldog alapítóanya bátorítása nyomán, miszerint a szentmise a legnagyobb és legmagasztosabb cselekedet, amelyet Isten mindenhatósága tehet, örömmel gyűltek össze a nővérek gyermekeikkel, barátaikkal, jótevőikkel, munkatársaikkal együtt, hogy március 23-án ők is a szerető Jóisten elé járuljanak kérésükkel. A szentmiseáldozatot Schönberger Jenő püspök vezetésével az egyházmegye papsága mutatta be. Ft. Szilágyi János a hivatásról elmélkedve, szentbeszédében Isten szava meghallásának fontosságát, csodálatosságát és egyben nehézségeit emelte ki. Azt mondta: „A hivatás Isten rám vonatkozó terve. A hivatás lényege, hogy Istentől indul, Ő szólít a nevemen, és Ő bíz meg engem egy feladattal. A hivatás tehát nem azt jelenti, hogy nekem van egy tervem, amire Isten áldását kérem.” Sámuel elhívásának és Jézus megkísértésének történetével vezette végig a híveket azon az úton, ami az Isten szavának meghallásától, az Ő akaratának beteljesítéséig tart. „Úgy indultunk el hivatásunk útján, mint a gyermek Sámuel. Az éjszaka közepén felpattantunk, és azt mondtuk: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Itt vagyok, mondd, mit kérsz tőlem, azonnal megteszem! S lelkesen indultunk el ezen az úton. Aztán nem sok idő kellett, hogy elteljen, s megjelent a gonosz az életünkben, s megkísértett bennünket is: élvezd az életet. Vagy: keresd az érvényesülést. Még inkább: gazdagodj meg! A legnehezebb ebben, hogy ez nem egy egyszeri kísértés. A gonosz mindennap megjelenik, és újra kérdez: Minek fáradsz az emberekért, olyan hálátlan az, élj magadért, megérdemled. Vigyázzunk: a gonosz sokat ígér, de semmit nem ad meg, mert nem is tudja megadni. Az egyik serpenyőben ott van a pénz, a hírnév, ott vannak az élvezetek. A másikban pedig a hivatásunkkal járó fáradtság mellett, ott van a lelki béke. Rajtunk múlik, melyiket választjuk.” A szentmisét követően a nővérek agapéra hívták a megjelenteket.
A hét lezárult, de áldásait és a kapott kegyelmeket felelősségünk tudatában hordozzuk tovább, Boldog Celestina Donatira hagyatkozva bizalommal mondhatjuk: Teremtőm, te belépsz és megpihensz lelkemben, amikor ég bennem a vágy utánad.
Tóth Borbála, piarista nővér
