Családi napot tartottak a Máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébánián.
A „Keresztény családok, a szórványközösség jövőjének záloga” című előadás-sorozat keretében megrendezett Családi napon az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye három állandó diakónusa és feleségeik, Nényei Gábor és felesége Gabi, Lovász Péter és felesége Ágnes, valamint Barcza Máté tettek tanúságot hitükről, valamint arról, hogyan egyeztethető össze az egyházi szolgálat a családfői hivatással.
A Családi nap kezdetén a résztvevő családok a plébánia hittantermében közösen készítették elő az esti agapé finomságait. Az előkészületek hangulatát népdalfeldolgozásokkal és spirituálékkal a Budapesti Ward Mária Gimnázium kórusa tette még színesebbé. A program az állandó diakónusok tanúságtételével folytatódott, mely kerekasztal-beszélgetés formájában kívánta megszólítani a résztvevő családokat. A kerekasztal-beszélgetés minőségét emelte, hogy az állandó diakónusok feleségei is megosztották érzéseiket, gondolataikat a jelenlévőkkel.
A beszélgetés során a vendégelőadóknak sikerült közelebb hozniuk a hallgatósághoz az állandó diakonátus intézményét, rálátást nyújtva a jelenlévők számára a diakónusi életre, szolgálatra, tevékenységre, valamint arra, hogy miképpen élhető meg a diakónusi szolgálat a családban. Nényei Gáborné, Gabi hívta fel a figyelmet arra, minden élethelyzetben fontos, hogy meghallgassuk az Atya hívó szavát. A Nényei házaspár őszintén beszámolt életük fontosabb pillanatairól - ismerkedésükről, 7 gyermekük és 32 unokájuk érkezéséről, továbbá, hogy Gábor kántorkodásának köszönhetően maguk köré gyűjtötték a gyermekeket, később azok családjait is, végül egy nagy plébániai család jött létre.
Barcza Máté elmondta, hogy 38 évesen szentelték állandó diakónussá, de az oda vezető út sem volt könnyű számára. Feleségével eleinte nem vállaltak nagy szerepet plébániai közösségükben, azonban Isten hívó szavára nem tudtak nemet mondani. Hittanórákat tartottak a plébánia fiataljainak és szép lassan bekapcsolódtak a közösség életébe. Máténak nagyon sok erőt ad, hogy feleségével, Annával közösen imádkozzák a zsolozsmát. Biztatva a fiatalokat, hogy a ministrálás Istennek tett fontos szolgálat, ő is elkezdett szolgálni az oltárnál, ahol a kisgyermekével együtt szép pillanatokat élt meg.
Lovász Péter kiemelte, hogy a Gondviselés végigkísérte egészen a szenteléséig, felesége Ágnes megjegyezte, szokatlan volt neki eleinte férje szerepvállalása a liturgiában, leginkább azért, mert addig a pillanatig ők egymás mellett ültek. Aztán Péter az oltárnál, ő pedig a templomi kórust erősítve a templom két legtávolabbi pontjára kerültek, imádságban azonban mise alatt is közel vannak egymáshoz. A kerekasztal-beszélgetést záró szentmisén a hívek betekintést nyerhettek a diakónusok liturgiában végzett feladataiba, mint az evangélium felolvasása, felajánláskor az adományok előkészítése, áldoztatás.
Szentbeszédében Turtureanu Róbert, a Borromeo Szent Károly plébánia káplánja a szórványban való megmaradásról és a keresztény identitás megőrzéséről beszélve elmondta, hogy csakis a Szentlélekből való újjászületés lehet a garancia arra, hogy megmaradjunk hitünkben és közösségünkben. Hangsúlyozta, hogy mindenkinek először a maga családjában kell kezdenie a megújulást, ugyanakkor mindenkinek gondolnia kell a nagy családjára is, ami az elsődleges közössége.
A szentmise zenei szolgálatát a Budapesti Ward Mária Gimnázium kórusa végezte Gelley Áron és Bakonyiné Marton Katalin vezetésével, Faragó Ákos kántorkodásával. A Családi nap a plébánia hittantermében rendezett szeretetvendégséggel ért véget. Az eseményt a Magyar Kormány, a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Szöveg: Lovász Dénes beszámolója alapján
Fotó: Cziple Hanna-Gerda
