Boldog Celestina Donati mennybéli születésnapjára emlékeztek Nagykárolyban a Piarista nővérek, március 18-án, pénteken. Az esti keresztutat Celestina anya elmélkedései mentén imádkozhatták végig a hívek, majd az esti szentmisében Tünde nővér, Bori nővér, Ágnes nővér, valamint Eugenia nővér megújították szerzetesi fogadalmukat.
Talán furcsa lehet, hogy nagyböjt péntekének estéjén ünnepelni gyűltek össze a hívek a Nagykárolyi Kalazanci Szent József-templomban, de a szentmise szónoka, Molnár Lehel SchP szerint méltó és igazságos, hogy Boldog Celestina Donati emléknapján ünnepeljünk. A piarista szerzetes emlékeztetett, hogy Celestina anya fontosnak tartotta Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedést, ugyanis abból lehet a leginkább erőt meríteni a szeretethez.
A fogalomújítás megrendítő pillanati után a szónok kérdéssel kezdte elmélkedését: „Miből származik ez az odaszenteltség és vajon mire alapozzák a nővérek a bátorságukat, hogy önként és teljes szívükből felajánlják életüket a Jóistennek?”
Molnár Lehel a szentmise ószövetségi olvasmányára utalva – mely az Énekek énekének egy részletét tárta a hívek elé – kiemelte, hogy a szerelem olyan erős, mint a halál, olyan mély, mint az alvilág; tűz, amely mindent felperzsel. Vagyis elkerülhetetlen, hogy a szerelem, mint elemi erő, mindenkinek az életében elkerülhetetlenül és feltartóztathatatlanul bekövetkezik.
Celestina anya is ír róla, hogy néhányan már az ő korában is azt gondolták, hogy a boldogságot és a szerelmet meg lehet vásárolni. Amellett, hogy az énekek éneke nevetségesnek nevezi ezt a fajta gondolkodást, rámutat, hogy valahogy mégiscsak Istentől érkezik ez az elemi erő, amely képes arra, hogy végső soron minden embert magához vonzzon. „Isten az, aki a halált és az alvilágot is meg tudta járni, és semmivé tenni mindazokat a föltámadás. Az Úr lángja az, ami mindezt rendezni tudja. Nekünk ehhez a lánghoz kell eljutnunk, ami maga Jézus Krisztus, aki önátadó módón fordult az emberek felé.” – mutatott rá a szónok.
Krisztus az, aki előbb szeretett. A keresztény élet, a szerzetesi élet pedig válasz erre a szeretetre. „A legjobb válasz pedig az, ha szolgáló lelkülettel szeretjük egymást. Így kerülhetünk csak Isten jelenlétébe.” – fogalmazta meg a piarista szerzetes, majd hozzátette: „A kulcs az, hogy tudunk-e úgy szeretni, mint Jézus, tudunk-e úgy égni, mint a gyertyák, hogy miközben fényt adunk másoknak, felemésztjük magunkat.”
A szentmisében, Boldog Celestina Donatira emlékezve azt a szerzetesi és keresztény életet ünnepelték, ami önként és teljes szívvel fordul oda a másikhoz, ami nap mint nap visszatérhet ahhoz a döntéshez, hogy legyen meg a Te akaratod, az Atyának az akarata mindannyiunk életében.
A szent negyven naphoz hasonlóan Celestina anya ünnepe is segíthet abban, hogy könnyebb legyen visszatalálni a forráshoz, amely a szerelemhez hasonló éltető elemi erőként elvezethet valamennyi embert arra a döntésre, hogy merjen úgy szeretni és úgy fordulni a másik ember felé, mint ahogy Jézus tette azt.
