A Szatmárnémeti Székesegyházban február 11-én, vasárnap a Boldogságos Szűz Mária első Lourdes-i jelenésének emléknapján, 21. alkalommal gyűltek össze nagy számban a betegek, hozzátartozóik, orvosok, ápolók, a mentőszolgálat dolgozói, az önkéntes beteglátogatók és mindazok, akik együtt szerettek volna imádkozni és ünnepelni ezen a napon.
A Betegek Világnapján, Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök a paptestvéreivel közösen bemutatott szentmisét, az egyházmegye betegeiért ajánlotta fel. Hálás szeretettel köszöntötteazokat a családtagokat, egészségügyben dolgozókat és önkénteseket is, akik a betegek szolgálatában tevékenykednek.
Szentbeszédében Jenő püspök, többek között az Apostoli Hitvallásegyik kitételére hívta fel a hívek figyelmét: hiszem a szentek közösségét. Ha ezt komolyan vesszük, akkor sohasem vagyunk egyedül, mert összetartozunk ésértelmet adhatunk a szenvedéseinknek, melyekkel egymás segítségére lehetünk. ... Néha pedig Isten is csak annyit kér tőlünk, amit Lisieux-i Szent Teréz így fogalmazott meghalálos ágyán: „Isten nem vár többet, csak hogy a szívére hajtsam a fejem.”
A Püspök atya ismertettea jelenlévőkkel, Ferenc pápa üzenetének néhány gondolatát is, amit a Betegek Világnapjára írt: „Nem jó az embernek egyedül lennie (Ter 2,18). Arra lettünk teremtve, hogy közösségben és ne egyedül legyünk. … Testvéreim, amikor betegek vagyunk, az első gyógyszer, melyre szükségünk van, az együttérzéssel és gyengédséggel teli közelség. Nektek, akik betegséggel küzdötök – legyen az múló vagy krónikus betegség –, ezt szeretném üzenni: ne szégyelljétek a közelség és a gyengédség iránti vágyatokat! Ne rejtsétek el, és sose higgyétek, hogy mások számára terhet jelent. A korszakváltásban, melyben élünk, különösen nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy magunkévá tegyük Jézus együttérző tekintetét. Törődjünk azokkal, akik szenvednek és magányosak, esetleg kirekesztettek és félre lettek állítva! Gyógyítsuk be a magány és az elszigeteltség sebeit azzal a kölcsönös szeretettel, amelyet az Úr Krisztus ad nekünk az imádságban és különösen az eucharisztiában! Így működjünk közre az önzés, a közömbösség és a selejtezés kultúrájának ellensúlyozásában s a gyengédség és az együttérzés kultúrájának terjesztésében!”
A felajánlási körmenetben a betegeket segítő közösségek képviselői átadták jelképes adományaikat a Püspök atyának, Isten áldását kérve szolgálatukra.
Betegellátó – jelképezi a Jézussal való találkozás gyógyító erejét. A betegség idején erőt és vigasztalást jelent, hogy Jézus előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.
Sztetoszkóp – a figyelmes meghallgatás, a gyógyító folyamat orvosi eszköze. Arra emlékeztet, hogy a vizsgálatok idején a betegek mindig tiszteletben, megbecsülésben és szeretetteljes gondoskodásban részesüljenek.
Növény – a frissesség kifejezője, a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény fejlődhessen, a mi gondoskodásunkra is szüksége van. Figyelmes jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói azok között, akik támogatásra, bátorításra, gyógyulásra szorulnak.
Csoportkép – az összetartozás, a közös élmények, a sokszínű szolgálatokkifejezője. A gyengék, az elesettek, a bajban lévők mellé állni, nekik segítő jobbot nyújtani, - az egyik legnemesebb feladat. Ha szívből, szeretettel tesszük, akkor az mindig Isten dicsőségére és az emberek örömére lesz.
Fenyőfa – A fenyőfa örökzöld ágai, Istenünk örök és változhatatlan szeretetét szimbolizálja, ami soha el nem múlik, mindig körülvesz bennünket. Az ágak erősek és azt üzenik nekünk, hogy a hitben és szeretetben való meggyökerezés által, minden nehézséggel megtudunk küzdeni, minden megpróbáltatást képesek vagyunk kibírni.
Gyertya – Krisztus világosságát hirdeti, és arra hív bennünket, hogy ennek a fénynek a továbbadói, a remény követei legyünk a betegágyak mellett, akik Jézus jóságos szeretetét megéreztetik a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő testvéreikkel.
Remény napló – a szép gondolatokat, a vigasztaló üzeneteket gyűjti csokorba. A betelt lapok sorainak visszaolvasása reménnyel, fénnyel tölti meg a sötétebb, gondterheltebb időszakokat. Rajtuk keresztül Isten lép közelebb hozzánk és bátorít bennünket: Ne félj, mert veled vagyok! (Iz 41,10)
Kenyér és bor – azokat az adományokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket rá szeretnénk bízni az Úr gondviselő szeretetére. Ezért most a kenyér és a bor mellé helyezzük életünk minden nehézségét, örömét, félelmét, fájdalmát és sebét – mindazzal, amink van, és amik vagyunk.
A Betegek Világnapja alkalmából, az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda által megszervezett szentmisében, a jelenlévők teljes búcsút nyerhettek, a szokott feltételek mellett. Ezen a napon, Máramarosszigeten, Nagybányán, Nagykárolyban és az egyházmegye számos templomában szentmiséket mutattak be, imádkoztak a betegekért és gondozóikért, akik segítségükre vannak.
