A Jelenések könyvét olvasták és értelmezték a szombati bibliás találkozón, Szatmárnémetiben.
A Szentlélek templom Merk Mihály termében találkoztak szombaton délelőtt a helyi bibliakörök tagjai, a Szentírás üzenetei iránt érdeklődők, a gyakorló bibliaolvasók. Figyelmük középpontjába ez alkalommal a János apostol által írt Jelenések könyvét állították. Ezt a nehezen értelmezhető és sokak által félremagyarázott könyvet segített a jelenlevőkhöz közelebb hozni Vojtku László plébános is.
Így előadásában elmondta, sokan tévesen gondolják, hogy a jelenések könyve a világ végéről szól. „Az apokalipszis szó jelentése a lepel-, az elfedett dolgok mögé való betekintés. Isten nem azért adta nekünk ezeket az üzeneteket, hogy szörnyülködjünk, féljünk, hanem hogy örüljünk. Az Úr Isten egy új világba akar minket beemelni. Ebből az általunk lerontott világból ki akar menteni és egy örök életbe bevinni. Ennek az új életnek az ígérete, valamint az embernek az utána való vágyakozása mutatkozik meg az új eget és az új földet leíró részben is. Isten nem elpusztítani akarja a világot, hanem felemelni, megtisztítani.”
Vojtku atya kiemelte, a Jelenések könyve a keresztényüldözés ideje alatt íródott. A keresztények üldözése Jézus Krisztus keresztre feszítése óta a mai napig tart és nem is ér véget Krisztus második eljöveteléig: „Küzdelem megy végbe a lelkekben is a jó és a rossz között. Sokan azt gondolják, ebben a harcban semlegesek is lehetnek, megpróbálnak részt nem venni a küzdelemben, és ezért nem állnak ki a jó ügy mellett, nem emelik fel szavukat sem. Pedig a keresztény ember nem lehet részese a világban megmutatkozó rossz tetteknek és nem lehet semleges sem.”
Vojtku László végül emlékeztetett, János apostol látomásait nem kell szó szerint venni, és mindent Isten szeretetének tudatában kell olvasni.
Az előadás után nyitották ki a résztvevők a Szentírást a Jelenések könyvénél és olvasták el annak – az új égről és új földről szóló – huszonegyedik fejezetét, illetve a huszonkettedik fejezet első öt versét. Az elolvasott részt megbeszélték, feldolgozták, majd egy üzenetet kiemelve megpróbálták azt életük vonatkozásaiban is vizsgálni.
A Püspökség világiak irodája által szervezett program végén többen megállapították, új értelmet kapott számukra a könyv: „Rég olvastam és mindig nehéznek, ijesztőnek hatott”. „Jobban megértettem azt, ami már régóta érdekelt.” „Felemelőnek éreztem a Jelenések könyve olvasását, felkeltette az érdeklődésemet a további tanulmányozásához.” „Fontosak számomra az ilyen bibliás találkozók, mert amúgy, egyénileg, a Szentírásból mindig csak azokat a részeket olvasom, amelyek érdekelnek.” „Mindig van új ég és új föld, mindig van új kezdet és vannak új találkozások. Fogadjuk ezeket olyan nyugalommal, ahogyan János apostol is tette” – ilyen és ezekhez hasonló megállapítások hangzottak a bibliás programot záró, értékelő körben.
