Az Atya háza már jelen valóság formájában része az ember életének - állapították meg a június 22-én tartott bibliás találkozón.
A szatmárnémeti Szentlélek plébánia Merk Mihály termébe várták június 22-én, szombaton a bibliacsoportok tagjait, illetve az egyéni szentírásolvasókat, hogy közösen elmélkedjenek Jézus búcsúbeszédén (Jn 14-16). Az utolsó vacsora termében elmondott beszédében Jézus a hitről, a szeretetről és az ígéretekről szól, majd feltárja a tanítványoknak vele való kapcsolatát, a világban rájuk váró sorsot, de beszél eltávozásának jelentőségéről, és a Vigasztaló vagyis a Szentlélek elküldéséről.
"Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek" (Jn 14,1-2) - hangzik el a búcsúbeszéd elején és erre a kijelentésre összpontosítottak leginkább a bibliás találkozó résztvevői. Így a Szatmári Római Katolikus Püspökség világiak irodája által szervezett programon megvizsgálták előbb a ház, az otthon fogalmát, majd ennek jelentését hasonlították a mennyországéval. Elmondták, az Atya házát olyan valóságként értelmezik, amely már most hatással van az életükre, hiszen már a jelenben is létezik, ők pedig feléje haladnak. Az örökkévalóság vonzásában az Atyához kapcsolódik az imádság, a remény, az ígéret.
Végül a résztvevők az imádság erejéről vallottak, többen elmesélték, hogyan működött a kegyelem az imádság által az életükben.
