Május 9. és 13. között a Szatmári Római Katolikus Püspökség vendégszeretetét élvezhette Hermann Gletter innsbrucki és Dr. Stefan Oster SDB passaui püspökök és munkatársaik.
A szatmári látogatás során a partneregyházmegyék képviselői Ilyés Csaba nagykárolyi főesperes-plébános tolmácsolásában megismerkedhettek a Szatmári Egyházmegye történelmével az 1804-es megalapítástól egészen napjainkig.
A pasztorális tervet átfogóan, valamint a 2021-2023-as Gondviselés Évének tematikus mappáját Simon Attila püspöki titkár mutatta be a jelenlévőknek.
Schönberger Jenő püspök elmondta, hogy a Gondviselés Évének meghirdetése után következett a koronavírus-járvány, majd kitört az ukrajnai háború. „Még egy év van, vajon még mi következik?” – kérdezte a főpásztor fanyar humorral, azonban rögtön hozzátette – „Isten rajtunk keresztül akarja megmutatni, hogy gondot visel ránk: a menekültek, akik más emberek miatt kénytelen elhagyni otthonukat, ugyancsak más embereknél találhatnak menedékre; így válik igazán kézzelfoghatóvá az Isteni Gondviselés.” Jenő püspök szerint a közelmúlt szomorú történései újraértelmezték az eredeti tematikus év lelkipásztori programjait, és segítettek méginkább megérteni és rácsodálkozni az Isteni Gondviselésére.
A pasztorális irodák rövid előadásukban rávilágítottak, hogy a tematikus éveknek köszönhetően az ifjúságpasztoráció, a kórházpasztoráció, valamint a család- és felnőttpasztoráció azonos irányba mozdulhat az egész egyházmegyében. Ezután közös gondolkodásra invitálták a partneregyházak munkatársait.
A nap lezárásaként a három püspök közösen mutatta be a legszentebb áldozatot a Székesegyházban, melyet Jenő püspök Hankovszky Ferenc emlékére ajánlott fel, aki sokat tett azért, hogy a három egyházmegye jó testvéri kapcsolatot ápolhasson.
Dr. Stefan Oster SDB, passaui püspök, a szentmise szónoka a homíliában kifejtette, hogy a Szent István diakónus után kitört keresztényüldözésben a keresztények szétszóródtak, egészen Antiochiáig, ahol először nevezték a Krisztushívőket kereszényeknek (ApCsel 11,26). „Azóta, amióta megkeresztelkedtünk, mindannyian akik Krisztust követjük, testvérek vagyunk, bárhol is éljünk a világban: Innsbruckban, Szatmáron, Passauban vagy a világ bármely más táján. Egy család vagyunk.” – mondta Stefan Oster. aki a Boldog Scheffler János Központban tett délutáni látogatására visszaemlékezve megköszönte azok szolgálatát, akik az ott lévő gyermeket segítik, valamint köszönetet mondott, mindenkinek, aki tanúságot tesz kereszténysége mellett. „Engedjük, hogy a jövőben is testvérek is lehessünk Jézusban; Alleluja, Jézus él!” – zárta gondolatait a passaui püspök.
A szentmise végén Jenő püspök, a Szatmári Egyházmegye vezetősége nevében Boldog Scheffler János éremmel tüntette ki a vendégegyházmegyék főpásztorait, hálából a sok éves lelkipásztori programok és a caritas tevékenységek támogatásáért, valamint a partner kapcsolatok ápolásáért.
A csoport látogatás következő napján egy kirándulás keretében ellátogatott a máramarosszigeti börtönmúzeumba, valamint kitérőt tett a Máramarosszigeti Caritas Központba, ahol Dr. Román János, Caritas vezérigazgató beszámolt, hogyan segítenek a háború elől menekülteknek. A Máramarosszigeti Borromeo Szent Károly Plébánián Reszler Mihály főesperes-plébános várta a csoportot, amely a templom megtekintése után nagybánya felé indult tovább.
Nagybányán, az esti szentmise keretében Herman Glettler innsbrucki püspök az evangélium kezdősorára irányítva a hívek figyelmét, rámutatott, hogy „Jézus kiállt a tömeg elé és hangos szóval hirdette…” (vö. Jn 12,44) „Normális esetben Jézus nem kiált, hanem a szívünkben halkan suttogja amit el akar mondani: Ne félj! Ne aggódj! Veled vagyok a gondokban, a nehézségekben!… De a mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus kiált, mert fel akar rázni, fel akar ébreszteni bennünket, hogy rámutasson, hogy ő az, akit az Atya küldött; ő a világosság, aki a sötétségben is világít; aki őt látja, látja az Atyát is. És ez egy nagyon erős húsvéti üzenet Jézus részéről, vegyük komolyan ezt a kikiáltott húsvéti üzenetet.”
Csütörtök reggel a Püspöki Kápolnában Schönberger Jenő püspök a testvéri egyházmegyék jó kapcsolatának folytonosságát köszönte meg és elmondta, hogy egy magyar kifejezés szerint a barátságot szövik; néha erősebbre, néha pedig lazábbra. De ahhoz, hogy egy barátság megmaradjon, mindig újra kell szőni és ha az ember ezt teszi, akkor mindig gazdagodik. „Mi Jézusban szeretnénk testvérek és barátok lenni. Örülök, hogy meglátogatták az egyházmegyénket. Kívánom, hogy legyen a Szentlélek Úristen áldása életükön, munkájukon és azokon, akik a Szentlélek által önökre vannak bízva.” – mondta a búcsú szentmisében Jenő püspök.
A szentmisét követően a Szatmári Egyházmegye Caritas Szervezete által működtetett Barátság Házának tevékenységeivel ismerkedett meg a csoport, majd az innsbrucki testvéregyház küldöttei útnak indultak hazafelé.
Mivel a Passaui Püspökség munkatársai csak pénteken reggel utaztak vissza Németországba, csütörtökön még egy gyors látogatást tettek a Don Bosco Nappali Központba, majd a délutánt Nagykárolyban töltötték: a Kalazanci Szent József-templom megtekintése után ellátogattak a líceumba, találkoztak a Piarista nővérekkel, valamint a Stella Maris Integrációs központ gyermekeivel ismerkedtek meg.
A pénteki hazautazás előtt Dr. Stefan Oster- és Schönberger Jenő püspök, valamit Conrad Niderländer, a Passaui Egyházmegye Caritas igazgatója és Dr. Román János, Caritas vezérigazgató közösen vették át a Passauból érkezett adományokat, melyeket a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet segítségével juttatnak el Kárpátaljára, az ukrajnai háború menekültjei számára.
