Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró, Statio Orbis szentmiséjére érkezett Ferenc pápa Budapestre vasárnap reggel, akit katonai tiszteletadás mellett, Michael August Blume apostoli nuncius, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke fogadtak. Az egyházfő egyébként hajnali 5 órakor már az olasz főváros repülőterén volt, hogy a pár órás repülőutat követően együtt ünnepeljen a budapesti hívekkel és a zarándokokkal.
A Szentatya érkezését a Hősök terén álló kivetítők élőben közvetítették, majd a leszállást követően Ferenc pápa a budapesti Szépművészeti Múzeumba indult, ahol egyházi és állami vezetőkkel találkozott, köztük Áder Jánossal, Orbán Viktorral, a Magyarországi Ökumenikus Tanácsa és magyarországi zsidó vezetők delegációjával. Az egyházfő hangsúlyozta: „Testvériségre kell nevelnünk az embereket. Ha együtt és egymásért imádkozunk, ha együtt tesszük a dolgunkat a szeretetszolgálat terén ezért a világért, amelyet Isten annyira szeret (vö. Jn 3, 16), akkor ez a legkézzelfoghatóbb út a teljes egység felé.”
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nevében Steinbach József református püspök, elnök köszöntötte. Úgy fogalmazott: „Minden eucharisztia, minden hálaadás Isten színe előtt, az Isten egyetlen, kimondhatatlan és emberi értelemmel felfoghatatlan ajándékáért, a megváltó Jézus Krisztusért.” Az ökumenikus tanács a vizsolyi biblia fakszimile kiadását adta ajándékba Ferenc pápának.
Frölich Róbert országos főrabbi szavait Radnóti Zoltán főrabbi tolmácsolta, miszerint a zsidóság és a kereszténység közös hitbeli öröksége bevilágítja a jelent, s jelzőfényül szolgál az emberiség közös jövője számára. Beszédében kiemelte, hogy zsidók és keresztények egyaránt sokat tettek azért az elmúlt években, hogy a „bennünket elválasztó, vészterhes múlttal megterhelt falak leomolhassanak.” Ferenc pápának a zsidó közösségek egy ezüst tóramutatót ajándékoztak.
A Statio Orbis szentmise elején Erdő Péter bíboros megköszönte Ferenc pápának, hogy elfogadta meghívásukat és személyesen celebrálja a NEK záró szentmiséjét.
Beszédében kiemelte, hogy Szent XXIII. János pápa ideje óta az Eucharisztikus Kongresszusok záró szentmiséjét olyan ünnepnek tekintjük, amely látható formában is megjeleníti az egyetlen nagy közösség létrejöttét az Úr asztala körül. Ezért a budapesti plébániákon nem is tartottak szentmisét vasárnap délelőtt, hogy a hívek minél nagyobb számban részt tudjanak venni a Statio Orbis szentmisén, kifejezve ezzel együvétartozásukat. „A mai szentmise nagyon erős szimbólum, amely kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel és valamennyi hívővel. Az ökumenikus jelenlét kifejezi közös vágyunkat minden megkeresztelt ember egysége iránt.” – fogalmazott.
Erdő Péter bíboros Budapestet a hidak városának nevezte Magyarország és Európa szívében, majd hasonlattal élve kifejtette, hogy „hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között.” Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 15 évvel ezelőtt ilyen megfontolásból írta alá a megbékélés és a barátság dokumentumát a szlovák Püspöki Konferencia tagjaival, amelyből a mai napig testvériség és kölcsönös együttműködés bontakozik ki.
A Missziós Kereszt rövid bemutatását követően megemlékezett arról is, hogy a Kereszt magyarországi és kárpát-medencei körútját sok áldás kísérte, majd ajándékként átadta Ferenc pápának a Missziós Kereszt másolatát, mely a régió boldogainak és szentjeinek emlékét őrzi.
A Szentatya homíliájában visszautalt az evangéliumban elhangzott kérdésre: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mk 8,29). Majd rámutatott, hogy Jézus ezt a kérdést ma is megkérdezi mindannyiunktól és válaszként elsősorban nem a katekizmus ide vonatkozó soraira kíváncsi, hanem személyes, az életünkkel adható választ vár. Ebből a válaszból születhet meg a keresztény ember számára a tanítványi kapcsolat megújítása, melynek három fontosabb lépését említette Ferenc pápa: Jézus hirdetése, döntés Jézussal, valamint Jézus követése.
Az egyházfő felidézte, hogy az evangélium tanúsága szerint, miután Péter válaszolt Jézus kérdésére: „a Messiás vagy”, a Mester megtiltotta nekik, hogy ezt bárkinek is elmondják. „Miért ez a szigorú tiltás?” – folytatta elmélkedését Ferenc pápa – „Ha kimondjuk, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, pontos a megfogalmazás, de nem teljes. Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek és nem Isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk.”
Ezután Jézus nyíltan beszél arról, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, kereszthaláláról és feltámadásáról is beszél (vö. Mk 8, 32). Jézus bejelentése meghökkenti a tanítványokat, főleg Pétert. A Messiást mindenki egy halatommal rendelkező erős szabadítóként értelmezi, nem pedig egy kereszetrefeszített szolga alakjának. „Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten. Ezt nem szavakkal teszi, hanem kézzelfoghatóan, megmutatva, hogy Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Sokféle ünnepléssel vehetjük körbe, de az Úr mindig ott marad, egy kenyér egyszerű formájában, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk és megegyük. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen.” – mondta a Szentatya.
A második lépés a döntés, döntés Jézussal. Péter emberi reakcióval válaszol: a kereszt hallatán az ember fellázad. Az a Péter, aki nemrég megvallotta a Messiást, most megbotránkozik a Mester szavain. Ferenc pápa emlékeztette a zarándokokat: „A kereszt sohasem divatos: napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz. A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint „az Isten szerinti gondolkodás” összeütközik az „emberi gondolkodással”. Az egyik oldalon ott van Isten logikája, amely az alázatos szeretet. (…) A másik oldalon viszont ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi.”
Az Isteni és az emberi oldal közti különbség nem abban áll, hogy ki vallásos és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az emberek által elképzelt isten között van. „Mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeinket! Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk.” – mutatott rá Ferenc pápa. „Engedjük, hogy Jézus, az élő kenyér, kigyógyítson a bezárkózásból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségeinket és magunkba zárkózásunkat, hogy megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amikor csak saját képünket védjük, és elvezessen oda, ahova ő akar.”
Ferenc pápa harmadik pontként a „Jézus nyomában járni” gondolatot emelte ki, amelyről azt mondta, hogy Jézus nyomában járni azt jelenti, hogy életünk útját azzal a Jézusi bizalommal járjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Az Eucharisztia pedig arra indítja a keresztény embert, hogy merjen odalépni testvéreihez.
„Engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Csakúgy mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él.” – mondta a Szentatya, majd felhívta a figyelmet, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ne egy út vége legyen, hanem inkább kiindulópont legyen a hívek számára és fogadják be a kegyelem átformáló ajándékát, hogy minden nap az Úr kérdése égjen mindenki szívében: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” – zárta elmélkedését Ferenc pápa.
A szentmise végén Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke hálát adva Istennek, felidézte, hogy a 140 éve megrendezett Kongresszusok közül a mostani alkalom az 52. volt a sorban. Végül köszönetet mondott Ferenc pápának, hogy az ünnepi záró szentmisében a hívek elé tárta az Eucharisztia nagy misztériumát, amely az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja is, majd azt kívánta, hogy ebből az Európa szívének közepén elhelyezkedő városból, Budapestből, és az itt ünnepelt Statio Orbis-ból élő víz fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon.
