Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus harmadik napját a szervezők a Békesség Napjának hirdették meg. A reggeli ima, a katekézis, valamint a tanúságtétel tematikája is a béke gondolata köré épült. Tanúságtételében Louisiana Rafaël Sako, bagdadi érsek így nyilatkozott a békéről: „Itt Európában az embereknek természetes, hogy szabadok és békében élnek, de az én hazámban háború van és félelem.” – majd elmondta, egyik legfontosabb célja, hogy bátorítsa az Iraki keresztényeket, hogy maradjanak erősek és tartsanak ki a hitük mellett.
A reggeli dicséretet a nemrég egyházmegyénkben járt Ternyák Csaba egri érsek vezette. Homíliájában Jézus búcsúbeszédét tárta az imádkozók elé: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek…” – (Jn 14,27). Jézus békéje abból fakad, hogy egész életében az Atya akaratát kereste, és az Ő kedvében akart járni. Ennek az akaratnak a teljesítése volt a benne lakozó béke záloga. Amikor béke van, akkor „nyugodt a lelkünk, akkor életünk folyása egyenletes, terveinket meg tudjuk valósítani, harmóniában élhetünk, fejlődés, szolidaritás, társadalmi kohézió, felelősség vállalás jellemzi tágabb környezetünket is. (…) A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ráirányítja figyelmünket a szentáldozás, a szentségimádás, az imádság és jócselekedetek fontosságára. Mindegyik hatékony segítség egyéni békevágyunk és az emberiség békéjének megvalósításában.” – zárta gondolatait az Ternyák Csaba.
Szeptember 7-én, a délelőtti Katekézisen Gérald Cyprien Lacroix Québec érsekét hallhatták a résztvevők, aki rávilágított, hogy mivel Jézus Krisztus maga az Eucharisztia egyetlen és valódi lényege, ezért helyénvaló lenne úgy feltenni a kérdést, hogy „ki”, és nem „mi” az Eucharisztia. Az előadó emlékeztetett XVI. Benedek pápa szavaira, aki azt mondta, hogy az Eucharisztia a béke szentsége. Budapest, az Eucharisztikus Kongresszus helyszíne valószínűleg az egyetlen olyan főváros a világon, amelynek utcái alatt barlangok rejtőznek; méghozzá olyan barlangok, amelyeket források vájtak ki. „Imádkozzunk hát, hogy életünk útjait azon élő víz forrásai táplálják – minden forrásom belőled fakad, ahogy a zsoltár szerzője írja –, amely értelmet ad, kegyelmet, békét és megbékélést hoz számunka” – mondta Lacroix érsek.
Louis Rafaël Sako bagdadi érsek a közel-keleti keresztények üldözöttségéről és a hívek spiritualitásáról szólt, valamint Ferenc pápa iraki látogatásának tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Sako bíboros felidézte, hogy a szentmisében többször is elhangzik Jézus mondata: „Béke legyen veletek!” Az iraki keresztények háborús körülményei közepette a folyamatos elvándorlás drámája évek óta tart; előfordult, hogy egyik napról a másikra 120 ezer keresztény vonult ki Moszulból és a Ninivei-síkságról.
„Az Eucharisztikus Kongresszus alkalom kell legyen arra, hogy elmélyítse az egységet Krisztussal, megerősítse a közösséget és az egységet a többi kereszténnyel az egyházhoz tartozás által. Minden eucharisztikus ünneplés az utolsó vacsora ünneplése, amely magában hordja az osztozás és az együttlét jelentését” –összegezte gondolatait a káld egyházi vezető.
Az Eucharisztia ünneplése, a szentmise minden kongresszusi nap csúcspontja. Jose S. Palma, a Fülöp-szigeteki Cebu érseke „a béke és az öröm üdvözletét” közvetítette a jelenlévőknek, kiemelve, hogy az ő városa volt az előző, 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus házigazdája.
Cebu érseke egyébként több, mint hat nyelven beszél, és ő érkezett a legmesszebbről, majdnem 11 ezer km-t tett meg a magyar fővárosig. A szentmisét hallgató közönségnek felfedte, hogy őt az Árpád-házi Szent Erzsébet Katedrálisban szentelték pappá.
A Kassai vértanúk ünnepén bemutatott szentmisében elmondta, hogy a béke nem jelenti a fájdalom és a szenvedés hiányát, hanem Isten jelenlétének felismerését a fájdalomban és a szenvedésben. Az Eucharisztia betölti a keresztény embert Isten áldásával és kegyelmének forrásával, „ezáltal meghívást kaptunk arra, hogy a béke csatornái legyünk mások számára.”
A délutáni szekciókban ezúttal három előadás közül választhattak a zarándokok. Johannes Hartl, az augsburgi Imádság Háza alapítója így fogalmazott: hitünk középpontjában áll a kérdés, hogy ki az Isten, és hogyan ismerhetjük meg őt. Pontosan ez az oka az egész üdvösségtörténetnek, különösen a megtestesülésnek. Jézus testet öltött, hogy megmutassa az Atyát: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” (Jn 17,24).
Jean-Luc Moens matematikus, a Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálat (CHARIS) korábbi moderátora eladásában kifejtette, nincsenek szentségek a Szentlélek nélkül, melynek eljövetelét az epiklézis, a Lélekhívás segíti elő. Rámutatott, ez a kézrátételre utaló mozdulat, mely a gyógyító Jézusra emlékeztet, bérmáláskor, pap- és püspökszenteléskor, a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásakor és házasságkötéskor is felbukkan.
Dabóczi Kálmán, a magyar Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke emlékeztetett: „Ennek a Kongresszusnak az Eucharisztia áll a középpontjában, egyben figyelmeztet arra is, hogy mindannyian testvérek vagyunk. Fel kell ismernünk a szívünk mélyén ezt a hasonlóságot és így az összes aktivitásunk egy teljesen új keretbe tud illeszkedni” – tette hozzá, kiemelve: hiszi azt, hogy bármilyen közös aktivitás hatalmas társadalmi erőt és lendületet tud adni.
