Ne éljünk úgy, mint akinek nincsen reménye, a mi életünk az Isten életéből van - mondta Istvánfi Szilárd, a Halottak napján, a híd melletti temető kápolnájában bemutatott szentmise prédikációjában.
Sokan időzítették úgy Halottak napján látogatásukat a híd melletti temetőbe, hogy az magába foglalja a hagyományos, délután négy órától bemutatott szentmisét is. Schönberger Jenő püspök, papjaival idén is az elhunytak lelki üdvéért mutatta ott be a legszentebb áldozatot. "Hiszen, halottaink nem virágot, hanem imát kérnek. A legszebb és legszentebb imádság pedig a szentmise. Értük ajánljuk fel ezt a mai szentmisét is." A főpásztor, bevezetőjében kérte továbbá híveit, hogy ne feledkezzenek meg a szeretett személlyel való törődésről még életében, fejezzék ki szeretetüket szóval és tettel, még idejében.
A szentbeszédet Istvánfi Szilárd, a Székesegyház káplánja mondta, kifejtve a ma emberének a haláltól való menekülését, valamint a keresztény ember halálban kiteljesedő Isten-kapcsolatát: "Olyan furcsán, ellentmondásosan viszonyulunk sokszor az elmúláshoz, hogy az már-már talán nevetséges is. Úgy gondoljuk, az számunkra még odébb van, akadnak még fontosabb dolgok. Bebeszéljük magunknak, hogy ez ránk még nem vonatkozik. Szépen kiöltözve talán eljárunk temetésekre, szeretteink sírját igyekszünk minél szebben rendben tartani, mert azt úgy illik. Meghallgatjuk a papnak már sokszor elhangzott prédikációját, de a temetőkapu után már komolyabb, úgynevezett fontosabb dolgokról kezdünk el beszélgetni. Mellbe vág egy-egy hozzátartozónk, barátunk, ismerősünk eltávozása, de ilyenkor is sokszor önmagunkat siratjuk - az általa, az életünkben hagyott űrt. Arra nem gondolunk, hogy minden egyes haláleset az üdvösség sorskérdését villantja fel előttünk: azt, hogy mi, akik még itt vagyunk, kaptunk még egy kis időt, talán van még esélyünk, hogy kijózanodjunk a földi élet mámorából és rádöbbenjünk, milyen nagy tétje van ennek az életnek, az örök élet viszonylatában."
Istvánfi Szilárd szentbeszédében kiemelte, struccpolitikát folytatunk amikor beletemetkezünk a munkába, a tevékenységekbe, és kerüljük annak gondolatát, miszerint mi is meghalunk, halogatjuk a rá való készületet. "Mintha a halál a mai világban már a tabutémák közé tartozna. Azért is lehet fontos kilátogatni halottak napján vagy annak környékén szeretteink sírjához a temetőbe, hogy ráébredjünk a halál valóságára, hogy ne legyünk ennek a földi életnek a rabszolgái. Nekünk, Kirsztus-követőknek tanúságot kell tennünk hitünkről. Mi tudjuk, Isten hatalma nagyobb a halálnál, ő legyőzi az öregedésünket, a halálunkat. Ő az élet Istene. Ne éljünk ezért úgy, mint akinek nincsen reménye, a mi életünk az Isten életéből van. Krisztus feltámadása az örök élet reményét adja nekünk" - fogalmazott a székesegyházi káplán.
A hívek a kápolna előtt is álltak, a sírok mellől is bekapcsolódtak a szentmisébe, mely teljessé tehette számukra a Halottak napját.
