A Püspöki palota kapualjában elhelyezett emléktáblánál imádkoztak a 75 évvel ezelőtti bombázásokban elhunytak lelkéért.
A második világháború alatt Szatmárnémeti csaknem megsemmisült a szovjet bombázások során. Alig maradt ép fal, csaknem minden család érintett volt valamilyen módon a tragédiában. A Szatmári Római Katolikus Püspökség az áldozatokért szóló imára hívta a közösséget, pontosan 75 évvel az események után, szeptember 16-án, déli tizenkét órára, a Püspöki palota kapualjában elhelyezett emléktáblához.
Schönberger Jenő püspök vezetésével előbb együtt elmondták az Úrangyalát, majd a főpásztor elevenítette fel a történteket – a Püspöki palotát is bombatalálat érte, melynek során az óvóhelyen tartózkodó 22 személyből 21-en életüket vesztették. Az ő nevüket tartalmazza az a tábla, amelynél koszorúkat és mécseseket helyeztek el, imádkozva ugyanakkor minden szatmári áldozatért.
„Fájdalmas és szomorú, ami történt. Amikor ezt az emléktáblát megkoszorúzzuk, mindazok előtt fejet hajtunk, akik a második világháború áldozatai voltak. És ez nem csak a háború kezdete és vége közötti áldozatokra értendő, hanem azokra is, akik sok évvel utána, valahol a Szovjetunióban lelték halálukat a háború miatt. A Jóisten fizessen meg nekik végtelen irgalmasságával először is bocsánattal, majd örök élettel” - mondta Schönberger Jenő püspök.
A megemlékezés végén alkalma nyílt a részvevőknek is megosztani gondolataikat. Többen maguk is átélték a borzalmakat, rokonaik nevét fedezték fel a táblán, emlékeztek a bombázások utáni állapotokra. Megjegyezték, a fiatalok ma nem tudhatják, miről szól egy háború, milyen szörnyűségekkel jár, és nem csak az erőszak, de az éhezés is mennyire megpróbálja háború alatt az embert. „Isten adja, hogy ne is tudják meg soha, miről szól valójában egy háború” - tették hozzá.
