301. alkalommal ülték meg templomuk búcsú ünnepét a nagybányai hívek a Szentháromság templomban, mely ünnepen Ft. Urbán Erik OFM tartományfőnök és érseki helynök volt a szónok.
„Úgy gondolom, egy egyházközség tagjai mindannyian büszkék védőszentjükre, szeretik, és életpéldáját próbálják a gyakorlatban is megvalósítani.” – mondta az ünnepi szentbeszédben Ft. Urbán Erik OFM – „Sokan talán jobban tudnak azonosulni azzal, ahol a templom egy szentnek a tiszteletére van felszentelve, de hálásak lehetnek a Nagybányaiak, hogy az ősök a Szentháromságot kérték, hogy óvják és védjék egyházközségüket.”
A Szentháromság nem más, mint Atya, Fiú és Szentlélek. Az Atya, aki az ember teremtője, saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert; tulajdon lelkéből életet lehet belé; Ő a Gondviselő. A Fiú, a második Isteni Személy; az Atya fia; valóságos Isten és valóságos ember; aki kinyilatkoztatta mindazt, amit Istenről tudni lehet és megmutatta az Atyához vezető utat. A Szetlélek pedig jelen van Jézus Krisztus főbb eseményeinél, már a fogantatástól kezdve: A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával (Lk 1,35); az Úr Jézus megkeresztelkedésénél galamb képében jelenik meg (vö. Mt 3, 16-17); Pünkösdkor leszáll az apostolokra és Szűz Máriára (ApCsel 2, 1-4); Szent Pál apostol azt mondja: A Szentlélek bennünk imádkozik és sóhajtozik (vö. Róm 8,26).
A Szentháromság ábrázolásáról Erik testvér a templom oltárképére mutatva elmondta, hogy az Atya egy idős bácsiként, a Fiú délceg, fiatal férfiként, a Lélek pedig galambként látható. Ismert a háromszög ábrázolás is – amely a három személyre utal –, középen egy szem, amely azt erősíti, hogy Isten mindent lát. A szónok egyik kedvenc ábrázolása mégis az, ahol a Szentháromságot jelölő háromszöget lila színnel veszik körbe, utalván a Szentháromság titkának megfejthetetlenségére, misztériumára.
„Engedjük, hogy a Szentháromság belevonzzon bennünket az Ő életébe. A liturgia is a Szentháromság műve: maga a keresztvetés, vagy a köszöntés a szentmise elején. Ott van a Szentháromság az oltáron, az áldozatban is. Az Atyát kérjük, hogy küldje le a Szentlelket a kenyérre és a borra, hogy legyen Krisztus teste és Krisztus vére. Hagyjuk, hogy a liturgia hasson ránk!” – mutatott rá a szónok.
„Három dolgot tanuljunk meg a Szentháromságtól ma este:
Ajándékozás
A Szentháromság ajándékoz. Adni akarok az időmből, a lelkiségemből, önmagamból. Elsősorban nem tárgyi dolgokat. Olyan élményt, amelyek maradandók lesznek, mert nem csak a rossz élmények maradnak meg a lelki világunkban, a szívünkben, a szép még inkább megmarad. Ajándékozzuk meg egymást jó szóval, egy gesztussal, egy mosollyal, meghallgatással.
Bizalom
Az ajándékozás egyfajta bizalmat feltételez. Bizalommal lenni a másik iránt, bizalmat szavazni a másiknak. Szükségünk van arra, hogy bizalommal legyenek egymás felé akár a családban (férj-feleség, szülő-gyermek között), akár a szerzetesközösségben (szerzetestársak, paptestvérek között). Ez a bizalom leginkább ahhoz hasonlít, ahogy a kisgyermek viszonyul a szüleihez. Egy ideig még leköti az új játék, de előbb-utóbb szüksége lesz arra, hogy odabújjon a szüleihez. Ez a bizalom. A gyermek bizalommal van az édesapja, édesanyja iránt.
Szeretetközösség
Ahol van bizalom, ott megszületik a szeretetközösség, mely a Szentháromság egységének a legfontosabb jele, és amelyre mindannyian vágyunk. Amikor érezzük, hogy szétdarabolódik életünk, akkor a napok szétdarabolódnak, és ezzel együtt lelkivilágunk is szétdarabolódik. Sokszor hallunk széthullott közösségekről. Mi is sokszor elhagyjuk közösségeinket. Azokat a közösségeket, amelyekért évekkel vagy hetekkel ezelőtt még felelősséget vállaltunk, vagy mások rám bízták az életüket, vagy én rábíztam az életemet a közösségre. Nem akarjuk a szeretetközösséget. Amikor a Szentháromság titka magával ragad, bennem is megszületik a vágy, hogy közösségre lépjek másokkal. Csak így tudunk családot építeni, szerzetesközösséget vagy papi közösséget építeni. Ebből a közösségből nő majd az egyházmegye, gyarapszik az egyház, a társadalom és a nemzet.” – adta útravalóul Erik testvér.
„A szeretetközösség épülése által egészen gyakorlati módon mutatkozhat meg életünkben az „elvont” Szentháromság titka, és válik gyakorlattá, példává számunkra. Engedjük, hogy hasson életünkre ez a szeretetközösség, és mutassuk meg a városnak és az egész világnak, hogy a Szentháromság lelkülete járja át az életünket, hogy képesek legyünk a hétköznapokban is ajándékozni, bizalommal fordulni egymás felé és törekedni a szeretetközösségre.” – zárta ünnepi beszédét a szónok.
