A Szatmári Egyházmegye Gondviselés Éve elnevezésű lelkipásztori tervének záró éve adta az alkalmat, hogy a pasztorációs irodák munkatársai találkozásra hívják az esperességekben működő hitmélyítő csoportok felelőseit, valamint a plébánosokat. Hosszabb szünet után minden résztvevő örömmel fogadta a személyes találkozást, február 15-én Máramarosszigeten, február 18-án Szatmárnémetiben és Nagykárolyban, 20-án pedig Nagybányán.
A meghívás fókuszában a küldetés fogalma állt, ki-hogyan gondol küldetésére, önmagára, mint küldöttre, és a küldetést hogyan éli meg a hétköznapokban. Az öröm, példaadás, felelősség fogalmai mellett szóba került az is, hogy a küldetés munka és egyben erőforrás is. A résztvevők arról is beszámoltak, mit jelentett és jelent számukra a pasztorális év adta témák megbeszélése csoportjukban, hogyan gazdagodtak, és hogyan gazdagították egymást a megosztások által. Ahol a csoportot újjá kell szervezni, éleszteni, most újból lendületet kaptak azok, akik csak múlt időben tudtak örömeikről beszélni.
Ezt követően a szervezők röviden ismertették a következő két évre tervezett egyházmegyei lelkipásztori irányvonalat és kérték a résztvevőket, hogy mondják el tapasztalataik alapján, milyen segédanyag lenne megfelelő számukra a csoportos megbeszélésekhez. Elhangzott, hogy fontosnak tartják a segédanyagokat, amelyek legyenek egyszerűek, rövid impulzusokkal, szentírás alapúak, jól irányított kérdésekkel és legyenek gyakorlatiak, felhasználva a digitális eszközök adta lehetőségeket.
A lelkipásztori tervezés mindig kihívás. Azonban értelmet ad ennek a munkának az, hogy világiak és papok szívesen részt vesznek a csoportok működtetésében, ahol a küldetés hétköznapokban való megéléséhez impulzust és segítséget lehet kapni.
