A beteg emberrel Krisztus együtt szenved, a látogatások alkalmával erre emlékeztessük a szenvedőket - hangzott az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör májusi találkozóján.
Ha a betegek mellett végzett szolgálatunknak a lényegét akarjuk megfogalmazni, azt mondhatjuk: a szív bölcsességével szolgálni beteg testvéreinket, szolidárissá válni a szenvedőkkel anélkül, hogy megítélnénk őket. A legfontosabb a feltétel nélküli elfogadás, a jelenlét a betegek mellett - mondta Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye önkéntes beteglátogatóinak május 18-án rendezett találkozóján.
A szatmárnémeti Szent István teremben reggel tíz órakor közös elmélkedéssel kezdték együttlétüket, melynek témája ez alkalommal a szenvedés misztériuma, isteni kapcsolódása volt. Amint kihangsúlyozták, Jézus szenvedésével, illetve kereszthalálával csatlakozott az emberiség szenvedéséhez, Isten időtlenségében pedig mindenkor a szenvedőkkel, a szenvedőkben van: "Beteg voltam és meglátogattatok" (Mt 25,36). Ezért a betegek és hozzátartozóik mellett eltöltött hely szent hely és a mellettük, velük, a szolgálatukban megélt idő is szent idő. Ez számunkra is az életszentség felé vezető úttá válhat, ha minden pillanatot úgy élünk meg, hogy az Úrért tesszük, és keressük az Ő arcát szenvedő testvérben - mondta Gáspár Annamária.
Előadásában kiemelte, a betegség titok. "Egyben azonban bizonyosak lehetünk, hogy a szenvedésben nem mi vagyunk azok, akik a vigaszt visszük, mi csak eszközök vagyunk Isten kezében. Mert a szenvedésben senki nincs egyedül. Isten örök szeretetével van körülölelve minden szenvedő és beteg. Jézus valamennyi szenvedést, fájdalmat, nehézséget magára vett, hogy minél inkább közel legyen a szenvedőkhöz, velünk legyen. A mi szolgáltunk lényege az, hogy a beteg testvéreinkben keressük tehát az Úr arcát, felismerjük azt, hogy minden beteg testvérünkben az Úr is jelen van, együtt szenved velük. Segítsük a betegeket abban, hogy megérezzék, felismerjék az Úr jelenlétét a szenvedésben is."
A szombati találkozó során az önkéntes beteglátogatók vallottak a kórházakban szerzett élményeikről, tapasztalataikról, tanácsot adtak egymásnak, de időt fordítottak a közös elmélkedésre, imára is.
