A Szentlélek működik ma is, ott, ahol az emberek készek befogadni őt és készek engedni azt, hogy megnyilvánuljon az életükben – mondta Egeli Ferenc pünkösd vasárnapján, a szatmárnémeti Szentlélek templom búcsúján.
Pünkösddel lezárult a húsvéti idő. A harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradásának ünnepén az Egyház a krisztusi ígéret beteljesüléséért is hálát adott. Erre utalt a szatmárnémeti Szentlélek templom búcsúmiséjének elején a főcelebráns, Schönberger Jenő püspök is: „Jézus Krisztus azt mondta apostolainak, jobb nektek, ha én elmegyek, mert elküldöm nektek a Szentlelket. Jó nekünk, mert Jézus Krisztus elküldte nekünk a Szentlelket – a sok ajándék, szín az életünkben mind ugyanattól a Lélektől van. És itt a mi testvériségünk alapja is, hiszen ugyanaz a Lélek itat át mindenkit, ugyanaz a Lélek lakhat mindenkiben, aki befogadja.”
A búcsús szentbeszédet Egeli Ferenc kökényesdi plébános mondta. Ebben emlékeztetett, Szentlélek nélkül nincs Egyház és nincs keresztény élet. A Szentlélek ajándékaival kapcsolatban kiemelte, ezek Isten személyes jelei az ember életében. Hiányukban torzul az ember, hamis világot épít maga körül. „Gondoljunk arra, hogy az ember test és lélek. A testi valóságunknak szüksége van biológiai töltekezésre - táplálékra, vízre, levegőre többek között -, és ugyanígy a lelkünknek is szüksége van töltekezésre. A Lélek gyümölcsei, ahogyan Szent Pál írja a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás és tisztaság. Ha kihagyjuk a Szentlelket, a felsoroltak nem valósulnak meg, csak a hamis, torz látszatukat tudja az ember esetleg elérni. Lélek nélkül a szeretet helyét átvenné az érzelgősség, illetve az önszeretet; az öröm helyét a mámor; a békességét a görcsös önuralom; a jóságét a jótékonykodás, ami szintén öncélú; az erő helyét az erőszakoskodás és a szájhősködés; a hit helyét a vallásoskodás, amely kimerül egy vasárnapi szentmisében, nem él a hétköznapok tanúságtételében... Szentlélek nélkül mindannyian csak 'mintha keresztények' lennénk, pótanyagokat termelne az ember, azért, mert lelkében nem lenne ott a valóságos alap, Krisztus maga, akit a Lélek által tudunk befogadni. Ezzel szemben, ha az ősegyház életére nézünk, láthatjuk, hogy ott a Szentlélek valóságában éltek. A Lélek kézzel fogható működése, a karizmái, ahogyan régen, ma is ott nyilvánulnak meg, ott tudnak kibontakozni, ahol hittel elfogadják. Amilyen mértékben gyöngül a hit, olyan mértékben gyöngül a Lélek megjelenése, hiszen Isten semmit sem erőltet ránk. A Szentlélek működik ma is, ott, ahol az emberek készek befogadni őt és készek engedni azt, hogy megnyilvánuljon az életükben.”
Egeli Ferenc kihangsúlyozta, a világban minden egyes ember arra vágyik, hogy érezze Istennek a megjelenését. „Mi is ezt keressük és a világ is ezt keresi bennünk: mennyire tudjuk felmutatni Istent magát a mi, hétköznapi életünkön keresztül. Igyekezzünk legalább a mi körülményeink, életlehetőségeink között felmutatni a Léleknek, Istennek a bennünk lakozását, az általunk való működését a világban. Valóságos lehetőség a Szentlélek befogadása.”
A teljes szentmise alatt érezhető volt, a Szentlélek egyházközség élő, működő közösségként van jelen. És ezt nem csak a megtelt templom, az énekek mindenki torkából hangosan való felszabadulása mutatta, hanem az őszinte jelenlét, az oda- és egymásra figyelés, a helyi és zarándok hívek harmonikus együttmozgása is. Biztosan ez is a Lélek ajándékaiból fakad.
