A Szatmári Római Katolikus Püspökség régi székhelye a Kálvária templom bejáratának közelében állt a Szirmay (ma Mihai Eminescu) utcában. A szerény épület nyolc szobájából kettőben lakott Hám János püspök. A Széchenyi (ma 1 Decembrie 1918) utcában 1805-ben kezdték el építeni a mai palotát Bitthauser (Bittheuser) József tervei alapján. Ő volt a Károlyi grófok uradalmi építőmestere, aki Würzburgból került vármegyénkbe. A püspöki palota felépítése több szakaszban történt. 1837 és 1840 között épült a lépcsőház, a püspöki kápolna és a díszterem. A munkálatokat 1851-ben fejezték be, ekkor költözött át Hám János püspök. Az északnyugati szárnyat 1859-ben, az összekötő épületrészt pedig 1892-ben építették.
A palota, a székesegyházhoz hasonlóan, klasszicista stílusban épült. Homlokzatát, egyszerűség, monumentalitás, harmónia jellemzi. Fénykorában nagy udvara volt, amelyet a Sugárút kialakításakor kurtítottak meg. Mindmáig a város egyik legszebb épülete.
A monumentális lépcsőházat 2006 óta egy hatalmas, szépen faragott korpusz díszíti, amely 1771-ben készült. A kereszt a Károlyi grófok révén kerülhetett az erdődi várkápolnába. Ezután egy ideig a krasznasándorfalui templomban volt, majd innen Kaplonyba vitték és innen került be a püspöki palotába. Művészeti értékén túl Petőfi-relikvia.
A díszterem mai formáját 2004-ben, a jubileumi év tiszteletére nyerte el. Az utóbbi években rangos ünnepi események, koncertek, kiállítások színhelyéül szolgált. Az itt látható festményeket a jubileumi év alkalmából restaurálták. Szatmár nagy püspökeit, Hám Jánost, dr. Haas Mihályt, Klobusiczky Pétert, Bíró Lászlót, dr. Boromisza Tibort, dr. Schlauch Lőrincet ábrázolják. Az első négy festmény alkotója Zahorai János, dr. Boromisza Tibort unokaöccse, Boromisza Tibor festette meg, a Schlauch-portré szerzője ismeretlen.
A palota egyik gyöngyszeme a kápolna. Eredetileg teljesen dísztelen volt. Boromisza Tibor püspök idején Foerk Ernő(1868-1934) budapesti építész, szobrász tervei alapján 1908-ban átépítették. Ekkor készült a gipszkazettás mennyezet. A rekeszeket párkánylécek és aranyozott gipsz rozetták díszítik. A mennyezet alatt Szent Erzsébet, Szent István, Szent Imre, Szent Margit, Szent László, Boldog Özséb, Szent Adalbert és Szent Gellért domborművei láthatók. A bútorzat topolyafából (szibériai nyár) készült. A kápolna egyik nevezetessége az oltár. A feszülethez hasonlóan ez is az erdődi várkápolnából származik, amely előtt örök hűséget esküdött Petőfi Sándor.
A 2006-os év első felében zajlott a palota termeinek, folyosóinak általános felújítása. Ebben az időszakban készült el az a díszítési terv, amelynek eredményeképp több tucatnyi kiváló alkotás került az épületbe. A művek többsége abból a püspöki képtárból való, melyet Meszlényi Gyula püspök hozott létre. Számos más alkotáshoz hasonlóan ezeket is a közelmúltban újítottak fel. A földszinti folyosókra szatmári püspököknek, a jezsuita rend szentjeinek és más egyházi vezetőknek az arcképei kerültek. Ugyanakkor értékes festményekkel gazdagodott az ebédlő is. Itt látható többek között a bécsi származású Kracker J. L. XVIII. századi alkotása is, az Emmauszi vacsora.
A földszinten található az egyházmegyei levéltár, amely egyetlen gondosan kialakított, eleve levéltárnak épült helyiségből áll. Mivel az anyag feldolgozása, rendszerezése, számítógépes nyilvántartásának elkészítése folyamatban van, a levéltár látogatása korlátozott.
A díszterem bejáratánál Kovács Mihály dr. Schlauch Lőrincet ábrázoló festménye van, az emeleti folyosón több szatmári püspök és egyházi méltóság arcképe látható. A püspöki dolgozószoba közelében tekinthető meg az első szatmári püspök, a későbbi egri érsek, báró Fischer István portréja.
A 2006-os átalakítások alkalmával a konferencia-terem is megújult. A lépcsőházhoz, a díszteremhez és a könyvtárhoz hasonlóan a mennyezetre itt is stukatúr díszek, a falakra értékes festmények kerültek. Közülük feltétlenül meg kell említeni Pesky József két kiváló oltárképét, amelyek Szent Istvánt és Szent Jánost ábrázolják. A két festmény a székesegyház főoltárképével egy időben, 1836-ban, Pesten készült.
A püspöki palota könyvtára felbecsülhetetlen értékű könyvritkaságok, XVI-XVIII. századi egyházi kiadványok sokaságát tartalmazza. A könyvek nagy része eredetileg ferences és minorita gyűjteményekben, illetve a plébániákon volt.
A palota teljes felújítása még korántsem ért véget. Megújítását, gazdagítását olyan állandó folyamatként kell elképzelni, amelynek végső célja - az egyházmegyei hagyományainkhoz méltó környezet megteremtése mellett - értékeink széleskörű megismertetése, közkinccsé tétele.
