Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepének örömhíre, hogy a keresztény ember ma is szemlélheti a feltámadt Üdvözítő Isteni arcát az Oltáriszentségben, de Krisztus arca felismerhető a felebarátban, vagy a teremtett világban, amelyen keresztül szintén Ő néz vissza valamennyi emberre.
A szentmise szónoka Simon Attila püspöki titkár, egyházmegyei ifjúsági- és ministránslelkész volt, aki a szentmise elején az oltárképre mutatva elmondta, hogy Szent Péter és Szent Pál Isten legszentebb tekintetének a rabjai és a remény emberei voltak, akik arra hívják meg a mai embert, hogy merjen elindulni az életszentségnek, a megszentelődésnek az útján.
A szónok kifejtette, hogy a szentek azok, akik a feltámadt Üdvözítőre irányítják tekintetüket, és ezektől a szentektől minden ember eltanulhatja a megszentelődés titkát. Minden kereszténynek, minden megkeresztelt embernek az a küldetése, hogy szentté váljon.
Szent Péter és Szent Pál találkozott Krisztus arcának ragyogásával, és ez indította el őket az életszentség útján is. „Ezzel a tekintettel találkozott Szent Péter és ez a tekintet bilincselte le Szent Pált is olyannyira, hogy ennek a tekintetnek a vonzásában éltek egy életen át. És te mikor találkoztál Krisztus tekintetével?” – tette fel a kérdést Simon Attila.
„Az életszentség a megszentelődés alapja” – mondja a püspöki titkár – „amely az Istenképiségben van elrejtve, hiszen Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket.” Majd XVI. Benedek pápát idézve kifejti, hogy az ember az Isten képmása, aki önmagáról lemondva teljes önátadásban a másik felé való fordulásban hasonlóvá válik Istenhez.
Az első lépés mindig a szívbéli vágy felkeltése. Szent Péter és Szent Pál megérezték és kimondták e vágyukat és mindketten az örök élet reményének vonzásában éltek. A Krisztussal való találkozás után, életükön Krisztus fénye ragyogott át, mert a Názáreti Jézus tekintetében felismerték, hogy Jézus arra hívja meg őket, hogy a Szentháromságos egy Isten szeretetközösségének tükörképeivé váljanak itt a földön, és saját személyes meggyőződésükből táplálkozó hitükön keresztül építsék Isten országát.
A ma ünnepelt apostolok a Jézussal való találkozás által remény embereivé váltak. Szent Pál a damaszkuszi úton, Szent Péter pedig a Genezáreti-tó partján, akivel testvére, András, osztja meg először a Krisztussal való találkozás élményét.
„Te milyen gyakran szoktál beszélni az Istennel való találkozás élményéről?” – szúrta be a kérdést a szónok, majd hozzátette: „A keresztény találkozásoknak a lényege nem az, hogy elítélünk, megítélünk másokat, hanem az Istennel való találkozás élményének a szépségéről kellene, hogy szóljon. Lehetőséget biztosítani, hogy felismerjük ennek a találkozásnak a szépségét. Felismerni a lehetőségeket, amelyekben Jézus arra hív meg, hogy Péterhez és Pálhoz hasonlóan építsd Isten országát.”
Simon Attila szerint mindannyiunk szívében el van rejtve a Genezáreti-tó, ott rejtőzik a damaszkuszi út, ahol az életünk bármelyik pillanatában Isten feltárhatja önmagát ahol találkozni akar velünk.
Az evangéliumok tanúsága szerint ahol Jézus van, ott tolonganak az emberek; mindenhonnan özönlenek hozzá. Mert megérezték az Isteni tekintet szépségét és a mennyország jelenlétét az ő személyében. „Te a szíved mélyén találkozhatsz az Úr Jézussal. Ma téged hív meg az Úr, úgy mint Pétert és Pált, hogy emberek halásza légy a családodban, a munkahelyeden, a közösségedben, ahol éltek és szolgáltok. Éld meg a Krisztus személyéhez fűződő hitnek a szépségét és az örömét, hogy szeretteid és felebarátaid megérezzék az Isten Szentháromságos szeretetközösségének szépségét.”
