A hétköznapi apró tettek, az imádság, az önfeláldozás, a mindennapi hűség útját járva mind közelebb és közelebb kerülünk Istenhez - mondta Kühn Pál tiszteletbeli kanonok, a Kis Szent Teréz templom búcsúján.
A világ legszentebb eseményére gyűltünk össze - kezdte gondolatai feltárását Kühn Pál tiszteletbeli kanonok, a búcsút ünneplő Kis Szent Teréz egyházközösség hívei felé, október 2-án, vasárnap. A tizenegy órától kezdődött szentmisén a helyi és zarándok hívek nem csak a templomot, de annak udvarát is megtöltötték. "A legnagyobb dolog ugyanis a világon a szentmise, Jézus Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele, megjelenítése" - folytatta a bevonulás utáni felvezetőjét a főcelbráns. "Jézusunk itt és most, nekünk és értünk áldozza önmagát a kereszt oltárán. Nem egy valamikor megtörtént eseményre emlékezünk, hanem az örökkévaló Isten - kinél nincs idő, múlt és jövő, hanem örök jelenben él -, a megváltó áldozatot teszi számunkra jelenvalóvá."
Már az áldozatbemutatás elején Kis Szent Teréz életpéldáját is érintette, az Úr Jézus iránti szeretetét: "Egyedül egy dolgot akart, szeretni. Jézust akarta megtalálni, és nem akart semmi olyat tenni, ami megszomorítaná őt. Inkább meghalni, minthogy a legkisebb szándékos hibát is elkövetni..."
Homíliájában Kis Szent Teréz gyermeki egyszerűségére figyelt. Az evangéliumi üzenetet erősítette, mely arra kér, legyünk olyanok, mint a gyermekek: "A gyermeknek a nagysága abban az alázatban van, hogy helyzetét, valamint a másoktól való függését minden gondolkodás nélkül elfogadja, ráhagyatkozik apjára, anyjára. Minden körülmények között, egyszerű lelkülettel rábízza magát a felnőttre. Mi, sajnos egy nagyravágyó, fennhéjázó világnak vagyunk a gyermekei. Sokat tudunk, és mindent megoldó technikával rendelkezünk - gondoljuk mi. És amikor jönnek a gondok, akkor döbbenünk rá, nagyon gyengék vagyunk. Ez a világias felfogás magával ragad minket, hívő embereket is, megfertőzi gondolkodásunkat és akár egész életvitelünket. Anyaszentegyházunk ma is elénk állít egy gyermek-lelkületű leányt, aki az Isten felé vezető kis út szentje. Kis Szent Teréz a napi apró jótettek, az imádság, az önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét kell megtanulnunk tőle. Semmi rendkívülit nem tett, de hűséggel szolgálta az Urat a szürke hétköznapokban és az ünnepeken egyaránt. Krisztus iránti szeretettel dolgozott a mosókonyhában, a betegek ellátásában, és elfogadta az elmarasztaló ítéleteket is. Teréz sajátos tanításával és összetéveszthetetlen stílusával a hit és a keresztény élet hiteles mesternője lett."
Bárki járhatja Kis Szent Teréz útját - emlékeztetett az atya: "Az Istenhez vezető kis út nem valami rendkívülit kíván. Ez sajátos hivatásunk és az Isten által kijelölt feladataink megvalósulása, a magunkkal szembeni igazság és saját élettörténetünk elfogadása: gyenge, törékeny, gyarló ember vagyok, de ezt Istennek akarom egészen odaadni. Az életszentség megvalósításához, nem kell mindenkinek szerzetbe vonulnia, nem kell reggeltől estig imádkozni. A kis út, amelyet Szent Teréz megjárt és amelyre példát ad, nem más, mint a hétköznapi apró tettek, az imádság, az önfeláldozás, a mindennapi hűség. Ezen haladva mind közelebb és közelebb kerülünk Istenhez."
A híveket a szentmise után szeretetvendégség fogadta, de a szép idő megengedte, hogy az udvaron kegytárgyakat csodáljanak meg és a kirbáji, tükrös mézeskalács-szívekben gyönyörködjenek.
