A szerdán tartott lelki délutánon az erőforrásokat keresték, Isten Illéssel való kapcsolatán keresztül tekintve a ma emberének életére.
Illés próféta az életét félti, elmenekül a pusztába. Úgy érzi, nincs több ereje küzdeni és nem látja az értelmeket sem. A teljes feladás állapotában már csak azt kéri, vegye magához Isten az ő lelkét. Ekkor angyalt küld hozzá a Mindenható, aki megerősíti őt és új útra küldi, majd Hórebnél maga Isten szól hozzá, vonul el előtte és küldetéssel bízza meg. (1Kir 19)
A Püspökség világiak irodája május 8-án tartott lelki délutánt a szatmárnémeti Szent István teremben, ahol a résztvevők az említett bibliai részt feldolgozva a kétségbeesésre és az erőforrásokra figyeltek. Irene Luster Haggeney nővér és Kujbus Márta referens vezetésével áttekintették, melyek a ma embere félelmeinek fő forrásai: az elvárásoknak való megfelelés kényszere, a túlhajszolt állapot, az idő nyomása, a tehetetlenség, az anyagi gondok, az egészség elvesztése, az öregedés kiszolgáltatottsága, az egyedüllét, a magány, az igazságtalanság...
Két profilt alkalmazva megvizsgálták milyen tekintetben azonosulnak Illéssel és mennyiben lehetnek ők segítők, erőadók a szükséget szenvedők számára. De elgondolkodtak azon is, melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák, bénítják őket az erőforrások elérésében. Hiszen minden helyzetben jó, ha megmarad a helyzetértelmezés képessége, a lelki erőforrások, a továbblépés lehetőségének tudatosítása. Isten a legfőbb erőforrás, az élet forrása, a menekvés helye, akivel Illés prófétához hasonlóan élő kapcsolatot kell fenntartani az imában, a szentségekkel való élésben, a szemlélődésben.
A résztvevők végül elmondták, erőt-adónak érezték a lelki délután gondolatait, a találkozásokat, a beszélgetéseket, amelyekben sok ismerős helyzetet feldolgoztak.
