Kapcsolatba kell lépnünk Jézussal, mert csak ez adhat erőt, hogy mindvégig állhatatosak maradjunk a hitben - mondta Reszler Mihály a szakaszi búcsún.
Az idén ezüstmisés - vagyis 25 éves papi jubileumát ünneplő - Reszler Mihály máramarosi főesperes volt a meghívott szónoka a szakaszi búcsúnak. Szent Flórián vértanú ünnepén a falu szülötte az áldozathozatal gondolatkörét vizsgálta, kiemelve a keresztényüldözések folytonosságát: "Az a gyűlölet, amely a Mestert keresztre vitte, nem szűnt meg, hanem első sorban tanítványai ellen fordult. Alig múlt el az első pünkösd, alig kezdték el a tanítványok hirdetni az evangéliumot, máris vérüket kellett adják hitükért. Kirobbant a véres keresztényüldözés, amely nem három évszázadig tartott, hanem mind a mai napig tart."
Reszler Mihály hangsúlyozta, Szent Flórián vértanúságának idejében, 304-ben ugyanúgy az életükkel fizettek a keresztények, mint ma, a világ számos részén. Európában is üldözésnek van kitéve a hit, hiszen a házasélet már nem szentség, az Úr napja már nem szent, és az életet sem tekintik annak a fogantatás pillanatától a halálig. Szent Flóriántól is követelték, hogy tagadja meg hitét, ő pedig ehelyett feláldozta életét. Krisztuskövető meggyőződéssel élt, tudta, hogy kinek hisz, ismerte mesterét. Innen volt ereje meghozni az áldozatot.
"Ahhoz, hogy ma, a modern keresztényüldözések idején is hűségesek maradjunk a hitünkhöz, nekünk is meg kell ismernünk Jézust. Kapcsolatba kell lépnünk vele, mert csak ez adhat erőt, hogy mindvégig állhatatosak maradjunk a hitben. Ki ez a Jézus, hogyan lehet őt megismerni? A katekizmust olvasva, vagyis az értelem által; a vele folytatott párbeszédben, az imában, vagyis a szív által; valamint a követésében, vagyis a cselekvés által. Ha megismerem őt, kapcsolatba lépek vele. Nem könnyű őt követni, de megéri. Nincsen nagyobb jutalom, nagyobb ajándék, mint az az örök élet, amely azokra vár, akik hűségesen kitartanak Krisztus mellett. Az élet óriási ajándék és az embernek lényegében három kötelezettsége van vele kapcsolatban: el kell fogadnia, támogatnia kell, majd el kell ajándékoznia. Ezt tették és teszik a vértanúk egy drámai helyzetben, de nekünk is ezt kell tennünk a mindennapok dolgai közt, amikor elhangzik a kérdés, odaadod-e életedet felebarátaidban az úrnak? A válasz nem lehet más: igen Uram, érted, mindenkinek. Merjük vállalni azt a hosszan tartó élet-odaadást, amit a mindennapok szolgálata jelent! Merjük és tudjuk végigvinni azt, amivel Isten felruház, megajándékoz bennünket, amit a vállunkra tesz, mert csak így lehetünk méltók arra a dicsőségre, amelyben Szent Flórián részesült."
A szentmise végén Reszler Mihály ezüstmisés áldását adta a szakaszi hívekre. Áldása előtt emlékezett azokra a falubelijeire is, akik a primíciája óta elhunytak: "Én azt kívánom azoknak, akik még vagyunk, szakasziak, hogy őrizzük meg őket emlékünkben, imádkozzunk értük és soha ne adjuk fel a hűségért vívott harcot. Legyünk hűséggel a hithez, ahhoz az egyházhoz, amelynek gyermekei lettünk, mert ezáltal leszünk méltók az örök jutalomhoz."
