Maria Eugenia piarista nővér négy hónapja érkezett meg szerzetesközössége nagykárolyi Oázisába, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen rendjének működésének sajátosságairól a Szatmári Egyházmegyében. Eddigi élményeiről kérdeztük a derűs mosolyú, bizalommal teli tekintetű fiatal szerzetest.
Kedves Maria Eugenia nővér, kérem, mondjon magáról bemutatkozásképpen néhány gondolatot!
A nevem María Eugenia Sándigo Jarquín piarista nővér, nicaraguai vagyok, de már három éve élek Olaszországban, és jelenleg itt, a partiumi Nagykárolyban működő missziónkban szerzek tapasztalatokat. Tavaly első alkalommal tettem ideiglenes fogadalmat a Piarista Nővérek Kongregációjában.
Minek hatására döntötte el, hogy szerzetesnővér lesz?
18 éves korom óta foglalkoztat a szerzetesség. Azóta számítom a megszentelt életre való hivatásomról való döntés folyamatát, és azóta őrzöm szívemben az Istentől nekem szóló hívást. A szívem mélyén hallottam, hogy Isten hangja szól hozzám, és arra hív, hogy szenteljem neki az életemet, és attól a pillanattól kezdve az Ő akaratát kerestem. Egészen magaménak éreztem Celestina anya karizmáját, a gyerekek meghódították a szívemet, és azt mondtam: itt akarom szolgálni Istent, Kalazanci Szent József és Boldog Celestina Donati karizmájában; mint Piarista Nővér, Krisztus menyasszonyaként akarom élni és megszentelni az életemet.
Hogyan fogadta a családja, hogy ilyen messzire került otthonról?
Küldetést teljesítek, távol az otthonomtól, távol a családomtól és a hazámtól. Soha nem könnyű elhagyni azt, amit az ember szeret. Bevallom, hogy az elején nagyon nehéz volt. Nagy gondban voltam egy másik kultúra, egy másik világ előtt, amely oly távol van az otthonomtól, attól a világtól, amit ismertem. De lassan, lassan felfedeztem, hogy ezzel különös kegyelmet kaptam Istentől. Megnyitottam magam minden új, és más előtt, és ma már nem jelent akadály számomra, hogy új kultúrákat ismerjek meg. Sőt, hiszem, hogy ez egy nagy gazdagság, egy lehetőség, ajándék Istentől.
Ha ki kellene emelnie egyetlen gondolatot a piarista lelkiségéből, mi lenne az?
Mint Kalazanci Szent József leánya, a szegény gyermekekben találtam meg a legjobb módját annak, hogy Istent szolgáljam, és nem hagyom el őt semmiért a világon. Piarista vagyok, szerelmes a karizmámba, és minden nap szeretettel adom magam a kicsiknek.
Hogy érzi magát nálunk, a Partiumban? Mivel foglalkozik a Celestina Anya Oázisban?
Jelenleg a Nagykárolyban működő közösségben élek, ami számomra különleges élményt jelent a nyelv, a kultúra és a gyermekek sajátosságainak sokfélesége miatt. Ugyanakkor ebben a tapasztalatban csodálatos lehetőséget kaptam arra, hogy önmagamat adjam. Hiszen a szeretet nyelve egyetemes, és a szeretet egy kis gesztusa elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet. Ez az én küldetésem: a szeretet egy kis gesztusával élem mindennap a piarista hivatásomat. Ahhoz, hogy Krisztus tanúja legyek, csak mindig arra a szeretetre van szükség, amely egy konkrét helyzetben helyre igazítja a dolgokat. Kalazancius gazdag lelki, szellemi örökséget hagyott ránk, ez az én örökségem is: amit minden gyermekért teszek, azt Krisztusért teszem.
Itt a Partiumban szerzett tapasztalataim számomra nagy kihívást jelentenek, de Isten az én erőm, és biztos vagyok benne, hogy Ő előttem áll; nem félek, Isten velem van, „Istennek semmi sem lehetetlen“. A Jézusba vetett szeretetem és bizalmam nem ismerhet határokat. Ismerkedem egy másik kultúrával és egy új nyelvvel, boldog és nyitott vagyok, mert ez a tapasztalat még jobban gazdagíthatja az életemet, a hivatásomat; hagyom, hogy Isten írja a történetemet.
Mit üzen a fiataloknak, akiket foglalkoztat a szerzetesség gondolata?
Kedves fiatalok, ha érzitek magatokban Isten hívását a megszentelt életre, mondjátok Sámuelhez hasonlóan: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!“. Ne féljetek, hiszen Isten az, aki cselekszik, számára semmi sem lehetetlen. Ne féljetek változtatni! Ne féljetek attól, hogy az életeteket vele töltsétek és csak érte éljetek! Mert Ő az, aki megadja nekünk az igazi boldogságot, azt a boldogságot, amely soha nem ér véget. Jézus szeret, és magának akar minket. Kalazanci Szent Józsefhez hasonlóan, bizalommal tekinthetünk az Ő keresztjére, mert ott van Krisztus, a mi igazi boldogságunk.
Tóth Borbála SchP
