Idén immár 22. alkalommal gyűltek össze hívek, betegek és az őket segítők, hogy közösen ünnepeljék a Betegek Világnapját a szatmári Székesegyházban. A Betegek Világnapjának ünnepségét 2004-ben indította útjára az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda, mely azóta minden évben lehetőséget teremt, hogy február 11-én imádkozzunk a betegekért és az őket szolgálókért, és hálát adjunk az egészségügyi dolgozók elhivatott munkájáért.
A szentmisére vártak mindenkit, aki szívében hordozza a szenvedőkért való imádságot, de különösen is meghívást kaptak a betegek, hozzátartozóik, valamint mindazok, akik életüket és hivatásukat a gyógyítás és gondoskodás szolgálatába állították: orvosok, ápolók, mentősök és önkéntes beteglátogatók. Az ünnepi alkalmon kiemelt vendégként vettek részt a Szatmári Egyházmegye területén működő, betegekkel foglalkozó intézmények képviselői, köztük az Egyházmegyei Caritas Szervezet, a Boldog Scheffler János Központ és a Máltai Szeretetszolgálat Szatmári Kirendeltsége, akik mindennapi áldozatos munkájukkal a beteg és rászorulók szolgálatában állnak.
Schönberger Jenő püspök a szentmise kezdetén hangsúlyozta, hogy a jubileumi év kivételes alkalmat kínál arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A szentmisén szentáldozáshoz járulva elnyerhetjük a teljes búcsút, amelyet saját magukért vagy elhunyt szeretteikért ajánlhatunk fel. A püspök úr buzdította a híveket, hogy ne hagyják ki ezt az alkalmat, hiszen ez a lelki megtisztulás és az isteni irgalom megtapasztalásának eszköze. Emlékeztetett, hogy Lourdes-ban a Szűzanya a hit mélyebb megélésére, bűnbánatra, Istenhez való közeledésre hívott. Az Eucharisztia központi szerepét hangsúlyozva emlékeztetett: Jézus az Oltáriszentségben mindig velünk van, különösen a nehéz időkben. Jenő püspök arra bátorította a híveket, hogy ne hanyagolják el az imát és a közbenjárást, melyeknek alázattal és bizalommal kell történniük. Nem elég kérni Istentől, el kell fogadni, hogy Isten azt adja meg, ami valóban a javunkat szolgálja. Az imádság nem csupán kívánságok felsorolása, hanem az isteni akarat elfogadásának az eszköze.
A szentbeszédben pedig rámutatott arra, hogy a 38. Betegek Világnapja különleges jelentőséggel bír, hiszen egybeesik a jubileumi szent évvel. Ez az időszak arra hív bennünket, hogy elmélyítsük hitünket, és felismerjük: a szenvedés nem csupán megpróbáltatás, hanem Isten kegyelmének forrása is lehet. Hol van a remény a szenvedésben? Hol találunk vigasztalást a megpróbáltatások közepette? A keresztény ember számára a válasz Krisztus. Ő hordozta a keresztet, Ő szenvedett értünk, és Ő mutatta meg, hogy a fájdalomból is élet fakadhat. A Szentatya figyelmeztet: „A remény nem csal meg” – mert Isten mindig velünk van, és gondviselése soha nem hagy el minket.
A jubileumi év különleges alkalom a Krisztussal való találkozásra. Az Eucharisztiában Jézus jelen van, és kíséri életünket. Nem vagyunk egyedül, még a legnagyobb megpróbáltatásokban sem. Nemcsak elnyerői, hanem ajándékozói is lehetünk a reménynek: egy jó szóval, egy beteg meglátogatásával, egy egyszerű jelenléttel is fényt vihetünk mások életébe. Ez által megosztjuk, amit mi is ajándékba kaptunk. Az igazi keresztény élet a találkozásban, az ajándékozásban és a megosztásban teljesedik ki.
A betegség próbára tesz, de megtanít bízni. Nemcsak a betegeknek van szükségük reményre, hanem mindannyiunknak. Merítsünk erőt Krisztusból, bízzunk az Ő szeretetében, és éljük meg hitünket a mindennapokban. Segítsük egymást, hordozzuk egymás terheit, és mutassuk meg a világnak, hogy a betegségben, a szenvedésben is jelen van az isteni szeretet. Imádkozzunk együtt, hogy mindannyian a remény hordozói lehessünk!
A szentmise felajánlási körmenetében olyan adományokat adtak át a főpásztornak, amelyek mindegyike mély üzenetet hordoz.
A betegellátó eszköz Jézus gyógyító és vigaszt nyújtó jelenlétét jelképezi.
A sztetoszkóp az orvosok és ápolók figyelmes gondoskodására hívja fel a figyelmet, a növény pedig a remény üzenetét hordozza, amely minden nehézség ellenére új életet fakaszt.
A kezeket ábrázoló kép a gyengédség, az irgalom és a szerető gondoskodás szimbólumaként került az oltárra.
A kendő emlékeztet Veronika kendőjére, aki letörölte Jézus verejtékét és könnyeit, ahogyan mi is enyhíthetjük mások fájdalmát.
A lámpás Krisztus világosságát és a betegek mellett vállalt szolgálatunkat jelképezi, míg a kenyér és a bor az Úr szentségi jelenléte mellett az Ő gondviselő szeretetére való teljes ráhagyatkozást fejezi ki.
A szentmisén résztvevők a Lourdes-i Szűzanyát ábrázoló szentképet kaptak, amelyen a betegek lourdesi imája olvasható, valamint a kegyhelyről származó vizet, amely a gyógyulás és az isteni irgalom ajándékát hordozza.
A jubileumi év kegyelmeihez kapcsolódva a jelenlévők a szokott feltételek mellett teljes búcsút nyerhettek. Így a szentmise nemcsak a testi, hanem a lelki gyógyulás lehetőségét is megnyitotta mindenki előtt.
A Betegek Világnapja emlékeztet bennünket, hogy Krisztus világossága ott ragyog minden betegágy mellett, minden segítő kézben, minden együttérző pillantásban. Fontos, hogy szívünk nyitott és figyelmes legyen mások szükségleteire, hiszen a nagylelkűség és az együttérzés által válhatunk a remény közvetítőivé, zarándokaivá.
