A Jézus Szíve Kis Leányai kongregáció nővérei több, mint 50 gyereket és több, mint 50 családot segítenek folyamatosan Nagybányán a Sacro Cuore Alapítvány projektjei révén - a nővérek 25 éve vannak jelen az egyházmegyében.
Az élő hit gyakorlása, a tanúságtétel, a Sacro Cuore alapítvány által megvalósított szeretetszolgálati tevékenység révén jól ismertek a Jézus Szíve Kis Leányai nővérei Nagybányán és az egész egyházmegyében. A kongregáció 1994-ben érkezett a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyébe, vagyis épp 25 évvel ezelőtt. A kerek évforduló alkalommal szolgált arra, hogy elbeszélgessünk Rosalba Gallarotti nővérrel, a Sacro Cuore Alapítvány létrehozójával valamint Claudia Cufoian (világi) elnökkel.
Nővér, milyen volt a kezdet, hogyan emlékszik vissza az első évekre Nagybányán?
Rosalba Gallarotti nővér: A kongregáció 1994-ben érkezett a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyébe, Nagybányára, Fernezelyre. Rögtön az elején létrehoztak egy házat, amelyben oratóriumi tevékenységet végeztek. Egy kis napközit is megalapítottak, ahol gyerekeket fogadtak, de rögtön rá kellett döbbenniük, hogy a szükségek nagyok, a hely viszont kevés.
Én 1996-ban érkeztem és igyekeztem átszervezni a működésünket. Még abban az évben megkezdtük a szegény családok illetve személyek segélyezését - ezt a mai napig folytatjuk. Havonta étellel, ruhával, akár gyógyszerekkel is segítünk 55 rászoruló családot, karácsony környékén sokkal többet. Nyitva szeretnénk hagyni ezt a projektet, fontos, hogy mindig a rászorulók, szenvedők mellett legyünk.
A kongregáció segített minket anyagilag, így 2000-ben létrehoztuk a Sacro Cuore Alapítványt. Nem volt tapasztalatunk ezen a területen, hiszen a karizmánk a pasztorációval kapcsolatos. Én tanár és iskolaigazgató voltam Milánóban, ezért segítségre volt szükségünk, amit meg is kaptunk Claudia Cufoian-tól. Ő szociális területen tevékenykedett már akkor. Elkezdtünk együtt dolgozni, 2000-ben elindítottuk az alapítvány első saját projektjét, megnyitottuk a család-típusú gyermekotthont, „Boldogság Háza – mons. A. Boccio” néven („Casa Bucuriei – mons. A. Boccio”). 2004-ben megnyílt a „Mosolyok Háza” („Casa Zâmbetelor”) napközi is gyerekek számára. A család-típusú gyermekotthonban jelenleg hat lány lakik, a napközibe 45 gyerek iratkozott be, mind nehéz szociális háttérrel rendelkeznek, anyagi gondokkal küzdő családokból érkeznek.
Hogyan lépett kapcsolatba a családokkal?
Rosalba Gallarotti nővér: Az elején pár hívünkkel közösen meglátogattuk őket otthonaikban. Idővel aztán a számuk egyre nőtt. Most már a szociális munkás segítségével felállítunk egy ankétot, felmérjük a családok helyzetét, és amennyiben tudunk, a segítségükre vagyunk. Felismertük, hogy a családok szükségletei sokfélék, ezért fektettünk a gyerekek oktatásába is, létrehozva egy napközit a nehéz szociális helyzetben levő családok iskolás korú gyermekei számára. Aztán mivel úgy tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik nem járnak óvodába gondokkal néznek szembe az előkészítő osztályban, létrehoztuk a „Pöttöm - esély a tanuláshoz” („Prichindel – O șansă la educație”) projektet, melynek keretében 15 óvodáskorú gyereket segítünk anyagilag, hogy hosszított programú óvodába járhassanak. Őket a lelkes támogatóink által is tudjuk segíteni, létezik ugyanis egy a gyermekek oktatását segítő csoport.
De ha jól tudom, fenntartanak egy lakást is, a 18 évet meghaladt lányok számára...
Rosalba Gallarotti nővér: Igen, ez egy blokklakás, amit valóban azok a lányok használnak, akik már betöltötték a 18-ik életévüket és kikerültek a család-típusú gyermekotthonunkból, illetve más, szükséget szenvedő családokból. Jelenleg ott két fiatal lakik, de hamarosan érkeznek mások is. Ahhoz, hogy ezt, illetve a többi projektünket is életben tudjuk tartani 2007-ben létrehoztuk a „Cuore-Gyermekszív” („Cuore-Inimă de Copil”) cukrászdát.
Honnan érkezik még támogatás?
Claudia Cufoian, az alapítvány elnöke: Fontos elmondani, hogy van egy igazán jó önkéntes csoportunk - a napközi működése de a szegény családok támogatása is rajtuk keresztül valósul meg. Nagy szívű, segítőkész emberek, akik hetente egy vagy két alkalommal segítik a gyermekeket a különböző tevékenységeken. Minden pénteken este, két órán keresztül tréninget tartunk az önkénteseinknek. Ők tehát egyrészt segítik a kicsik fejlődését, másrészt ők maguk is fejlődnek, közösséggé alakulnak, barátságok szövődnek közöttük. Az ő fejlesztésük összetett, az interaktív foglalkozásoktól - amelyek segítik őket szocializációjukban, a kapcsolatok építésében - a lelki programokig. Rendszeresen látogatjuk velük a kápolnánkat, együtt imádkozunk a rászoruló gyermekekért, a családjukért, de értük is, a kihívások sikeres megoldásáért. Mi azt javasoljuk önkénteseinknek, hogy életük egy évét fordítsák erre a fejlődésre, amelyben másokra figyelnek, másokat ajándékoznak meg idejükkel, tudásukkal, talentumaikkal. De többen vannak, akik már három vagy négy éve folytatnak önkéntes szolgálatot és örömüket fejezik ki aziránt, hogy fejlődni tudtak. Fontosnak érzik az önkéntességet.
Ha a pénzbeli támogatásokra gondolunk, akkor pedig elmondhatjuk, hogy a cukrászda jövedelmét élvezzük, emellett pedig érkeznek adományok, szponzor-pénzek. A napközinket támogatja a Nagybányai Szociális Igazgatóság (Direcția de Asistență Socială din Baia Mare).
A struktúrát tekintve konkrétan hány alkalmazottal rendelkezik az alapítvány és hány önkéntessel?
Rosalba Gallarotti nővér: Az alapítvány alkalmazottainak száma hat, a cukrászdában pedig nyolc személy dolgozik. Az önkénteseink számát tekintve hetente mintegy negyven fiatal találkozik. De ahogy említettük az önkénteseink között tudhatunk családokat is, hölgyeket a „Jézus Szíve családból”, akik segítenek mind a „Pöttöm” („Prichindel”) projektben, mind pedig a szegényeknek szánt csomagok kiosztásában.
Nővér, végzett számítást arra vonatkozóan, hány lány, hány gyermek lépte át az alapítvány küszöbét a mai napig?
Rosalba Gallarotti nővér: Sokan... A család-típusú gyermekotthonunkban hozzávetőlegesen negyven gyermek nőtt fel, a napköziben mintegy 500-an.
No és azokkal, akik már elhagyták az alapítvány épületét, családot alapítottak, sikerül tartani a kapcsolatot, figyelemmel követik az életüket?
Rosalba Gallarotti nővér: Sokakkal tartjuk a kapcsolatot. Sokan külföldre költöztek és amikor hazajönnek, meglátogatnak minket, mások telefonon hívnak. Minden találkozás vagy beszélgetés nagy öröm számunkra.
Hogyan zajlik egy nap a napköziben, a család-típusú gyermekotthonban?
Claudia Cufoian, az alapítvány elnöke: A napköziben oktatási, fejlesztő, szabadidős tevékenységeket végzünk, de pszichológiai támogatást is nyújtunk. A gyakorlatban, amikor a gyerekek megérkeznek az iskolából ebédelnek - első és második fogás, illetve desszert -, elvégzik a házi feladatot az önkénteseink segítségével, majd a különböző tevékenységek kezdődnek. Példaképp, hétfőn játékestet tartunk - nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanulják a szabálykövetést. Kedden személyes fejlesztő és pszichológiai érettséget segítő programok vannak - ezek lehetnek oktatási jellegűek, polgári nevelést segítők, egy mese által vezetett rajz formájában megvalósulók... Szerdán rendszerint filmet, rajzfilmet nézünk közösen - ezt mindig úgy válasszuk ki, hogy tanuljunk belőle valamit. A csütörtök a katekézis napja, pénteken pedig animátorok foglalkoznak a gyerekekkel - tánc, játékok, rajz, festés, ének egyaránt helyet kapnak.
A napközi a vakációk alatt is nyitva tart, amikor nagyobb hangsúlyt kapnak a szabadidős tevékenységek. A nyári vakációkban a gyerekek az alapítvány szezonnak megfelelő programjain vesznek részt, illetve két hetes táborba hívjuk őket Aknasugatagra, a Convivium Központba.
A heti katekézisek mellett, advent és nagyböjt idején a liturgikus időnek megfelelő programokat szervezünk.
A család-típusú gyermekotthonban a gyerekek programja az iskola, a házifeladat-írás, a háztartási segítségnyújtás és a kikapcsolódás között oszlik meg. Vasárnaponként együtt megyünk szentmisére, de a lányok részt vesznek a Szent Antal templom katekézisein, együtt készülnek az első áldozásra, a bérmálkozásra. Elmondásuk szerint jól érzik magukat a ferences testvérek közösségében, ahol valóban nagyon kedvesen fogadják őket.
Tevékenységeink tehát mind pasztorális jellegűek, mind pedig közösségépítők. Nem szorítkozunk csak a tulajdonképpeni segítségnyújtásra, a fiatalokat egyházi nevelésben részesítjük. Az neveléstől kell indulnunk, ha igazán segíteni akarunk. De ki szeretném emelni, hogy mi minden gyermeket segítünk, függetlenül a vallási hovatartozásától.
Hogyan látja a Sacro Cuore Alapítvány jövőjét, a projektek időbeni folytatását?
Rosalba Gallarotti nővér: Mi reménnyel tekintünk a jövőbe. Reméljük, hogy tudjuk majd folytatni a projekteket és fejleszthetjük tevékenységeinket. De figyelnünk kell a közösség igényeire és szükségleteire mindig az adott időben ahhoz, hogy a megfelelő válaszokat tudjuk adni. Jelen szeretnénk lenni a gyerekek és fiatalok életében a későbbiekben is minőségi szociális és nevelő programokkal.
