Kedves Testvérek! Az első nagypéntek óta visszhangként ott rezeg, vibrál a levegőben a „feszítsd meg, feszítsd meg, feszítsd meg őt!" kiáltás Jézus szavaival együtt, amit a kereszten mondott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek! ... Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! ... Beteljesedett!" Melyik az erősebb? Az erőszak mindent elsöpörni látszó hatalma, vagy az Isten akaratába belesimuló önátadás? A hatalom mindent megtehet, élet és halál ura, kinek ezt, kinek azt oszt kénye, kedve szerint. Megölöm, még mielőtt megszületne, mert jogom van, vagy megfeszítem, amikor akarom, a sírjára pedig követ hengerítek! Ki az erősebb? A Sátán, aki azt állítja magáról, hogy minden hatalom az övé? Vagy Krisztus, aki engedelmeskedve Atyja akaratának, miután mindent beteljesített, kilehelte a lelkét?
A nagy csata eldőlt. De nem Nagypénteken, hanem harmad napra, Húsvétkor.
„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt!" - Ha az asszonyoknak lett volna bátorságuk megállítani az angyalt és közbeszólni, minden bizonnyal azt mondják: Bocsánat, de mi nem az élő Jézust keressük, hanem a halottat, akit ide temettünk. Kenetet is hoztunk, hogy a végső tiszteletadással lerójuk szeretetünk adóját.
Testvérek! Eltelt 2000 év. Az emberiség egy része még mindig a halott Jézust keresi. Sőt olyan nagy hanggal és tüntetőleg teszi, hogy az az érzésünk, mindenki mögéjük kell, hogy felsorakozzon, mert minden ezzel ellenkező magatartás értelmetlen, esztelenség. Keressük a halott Jézust! Micsoda ostoba próbálkozása a Gonosznak, és mégis milyen sokakat becsap, amikor azt akarja elhitetni, hogy minden eldőlt Nagypénteken. Jézus sírja nem üres! Nem támadt fel, hiszen csontokat találtak egy olyan sírban, melynek fedőlapján ez a név olvasható: Jézus. És még hány ilyen sír lehetséges!
Az igazi esztelenség az lenne az asszonyok részéről, ha nem akarnák tudomásul venni, amit látnak: a sír üres! Megérteni, amit az angyal mond: azért nincs itt, mert feltámadt! Jézus föltámadásának lényeges jele az üres sír, de nem egyedüli. Újabb tanúk azok az asszonyok, akik elsőként találkoztak Jézussal és vitték a hírt az apostoloknak. Ezután Jézus megjelent Péternek, majd a Tizenegynek. Végül egyszerre több mint ötszáz testvérnek (1Kor 15,5-6). A föltámadást nem az apostolok találták ki, hiszen ez számukra képtelenségnek tűnt: maga Jézus is szemükre vetette hitetlenségüket. Jóllehet Jézus föltámadása történeti tény, ellenőrizhető, jelek és tanúságtételek révén megállapítható és tanúsított, mégis, mivel Krisztus emberségének Isten dicsőségébe való átmenetele, ezért meghaladja és felülmúlja a történelmet (transzcendens), mint a hit misztériuma. Emiatt nem a világnak mutatkozott meg a feltámadott Krisztus, hanem a tanítványainak, és tanúivá tette őket mindenki előtt.
Krisztusban szeretett Testvérek! Szánalomra méltók lennénk, ha nem tudnánk hinni azoknak a tanúknak, akik látták az üres sírt. Akik látták a Feltámadottat. Azoknak, akik együtt ettek vele. Megérintették és meggyőződtek arról, hogy akit látnak ugyanaz a Jézus, akit már olyan jól ismertek. Föltámadott teste azonos azzal, amelyet megfeszítettek, magán viseli a szenvedés stigmáit, de már az isteni élet részese és a megdicsőült test tulajdonságával rendelkezik.
A föltámadás a megtestesülés csúcspontja. Ezért a Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Bizonyítja Krisztus istenségét s mindazt, amit tett és tanított, és megvalósítja a javunkra tett isteni ígéreteket. Továbbá a Föltámadott, a bűnnek és a halálnak legyőzője megigazulásunk és föltámadásunk forrása: föltámadásától kezdve nyújtja nekünk a gyermekké fogadás kegyelmét, ami valóságos részesedés az egyszülött Fiú életében; s végül, az idők végén Ő fogja feltámasztani a mi testünket is.
Mi, keresztények, ne a halott Jézust keressük! Siessünk a Feltámadott elé ujjongó allelujával! Krisztus, a mi reményünk, győzött a halálon. Tőle kívánok kedves Híveimnek és a paptestvéreknek allelujás, boldog húsvéti ünnepeket. Ámen.
Szatmárnémeti, 2007 Húsvétján
Schönberger Jenő
püspök
